Ampelum

a római bányaigazgatás székhelye Daciában. Az Ompoly folyó nevében még máig él emlékezete. Különben csak feliratokból ismerjük, melyek lelhelye minden kétséget kizárólag bizonyítja, hogy a mai Zalatna helyén állott. Kettőn van szó Ampelum városi tanácsáról; CIL III 1308: ordo Ampel(enisum) és 1293: ordo Amp(elensium). Az előbbi Kr. u. 200-ból való, a másik is inkább a III. századra vall, mint a II-ra, úgy hogy föltehető, hogy Ampelum is Potaissa (Torda) példájára Sept. Severustól kapta a városi jogot (v. ö. Mommsen CIL III 215 l.). A városi kormányzat szempontjából idézhető még a CIL III 1293 felirat, melyen a polgármesterek egyikének (II vir) emléke maradt fenn. Az u. o. 1279–1285 s 1321 feliratokban említett decuriones coloniae-t Mommsen Apulumra vonatkoztatja. – A katonaság nyomaival több feliraton találkozunk. Nevezetesen az Apulumban székelő legio XIII. gemina katonáiról van szó, de hogy ezek itt táborban laktak volna, nem valószínű, mert feliratos téglák hiányzanak; csak olyanok lehetnek ezek, kik a bányaigazgatósághoz szolgálattételre be voltak osztva (például 1317. 1318 librarius). A katonák száma főleg azóta szaporodhatott, mióta a bányaigazgató consularis rangot nyert s beneficiariusai is lehettek. A legrégibb felirat, melyen a procurator beneficiariusáról van szó, 161-ből való (u. o. 1295). Ugyan ilyenről emlékezik meg a S. 7833. felirat is. Az első időkben a császárok felszabadított rabszolgáikkal kormányoztatták a bányákat, a melyek magántulajdont képeztek. CILIII 1312: M. Ulpio Aug(usti) lib(erto) Hermiae proc(uratori) aurariarum (Trajanus idejéből). De nemcsak számos procuratorról adnak hirt a zalatnai feliratok (CIL III 1293, 1298. 1310. 1311. S. 7836), hanem a nekik alárendelt személyzetről is. A magasabb állásokat szabadosok töltötték be, ilyen volt a tab(ularius) aur(ariarum) Daciarum (u. o. 1297) vagy egyszerűen tabularius (u. o. 1286), s az adiutor tabul(ariorum) (u. o. 1305). A rabszolgák közül vétettek a dispensator (u. o. 1301), a subsequens librariorum (u. o. 1314) s az ab inst(rumento) tab(ulariorum) (u. o. 1315). 161–167 között Lucilla császárnénak az egész alárendelt személyzet, vagy mint a felirat (u. o. 1307) mondja lib(erti) et familia et leg(uli) aurariar(um) emeltek emlékkövet. Leguli alatt értendők, kik a folyók vizében gyűjtötték az aranyat. Magában Ampelumban aranybányamívelés nem volt.