Lotophagi

Lwtojagoi, lótuszevők, mesés ókori nép, melynek nevét Homerus (Od. 9, 82. 23, 311) őrizte meg az utókor részére. Békés nép, mely az évnek felét álomba merülve tölti, s a melynek tápláléka a lotus feledést nyújt mindenkinek egyaránt. A magyarázók a L. lakását különféle helyeken keresték, hol a kis Syrtistől Keletre Leptis Neapolis tájékán, hol a nagy Syrtis mentén Boreum és Phycus között egészen Cyrenéig, hol viszont magánál a kis Syrtisnél, a melyet épen azért Lotophagitisnak is neveztek. Voltak olyanok is, a kik egy a kis Syrtis bejáratánál fekvő Meninx nevű kis szigetre gondoltak. Az ókorban még a siciliai Acragus és Camarina pályáztak arra, hogy a világ bennök lássa a L. hazáját. A vita ma is eldöntetlen, de annyi tény, hogy a L. országa Odysseus kalandos útjában az utolsó földrajzi pont, mely a komoly magyarázatot megtüri. V. ö. Völcker. Homer. Geographie, 110. Uckert, Bemerkungen über Homers Geographie, 28. Wilamovitz, Homerische Untersuchungen, 164. Nitzsch. Erklärende Anmerkungen zur Od. 3, 21 skk. L. Odysseus.