TARTALOMM

Mérték

mensura, metron, hossz-, terület- és köbmérték lehet, de mindenféle mérés az ókorban is a hosszmértéken alapult, s a többi közt a súlymérés is, azon folyadékmennyiség szerint, melyet valamely meghatározott köbmérték magában foglalhatott. Böckh, Brandis és más nevezetes tudósok még az Euphrates vidékén keresték az összes mértékek eredetét. Ujabban kitünt, hogy Aegyptus ebben a tekintetben is megelőzte Babylont; de a később Nyugaton divatozó mértékrendszer maga mindenesetre Babylonban állapodott meg abban a formában, mely aztán az egész ókorban uralkodó maradt. A hosszúságok mérésére, mint a mértékek nevei is mutatják, kezdetben az emberi test részeit használták: a méretek közt lévő egyéni különbségek azonban már igen korán éreztethették a törvényes szabályozás szükségét s ilyen szabályozás legkorábban kétségkívül Aegyptusban történt, hol a mértékrendszer a 2-es szám hatványai szerint alakult. Babylonban találták ki aztán a hatvanas alapon való számítást, mely az időnek a hold és nap járása szerint való mérésével állott összefüggésben. Az az út, melyet egy kifejlett ember a nap első mutatkozásától a tányér egész felkeléséig (tehát kb. 2 percz alatt) megtehet: a kisebb távolságok mérésére való egység, a görög ú. n. lábstadium. Ennek harmincszorosa, azaz egy órai út, a nagyobb távolságok mérésére való egység, a parasanga, parasagghV. Kisebb hosszúságok mérésére Babylonban is a rőf volt az egység; a régi, kisebb rőf az újabb, ú. n. királyi rőfhöz 8:9 arányban állott; amaz 495, emez 555 mm. volt. Legkisebb mértékegység az ujj, melyből 30 van egy rőfben, s mely e szerint 16,5, illetőleg 18,5 mm.-t ért. A többi fajta mértékek mind eme hosszmértékeken alapúlnak. Görögországba a babyloni mértékrendszer részben kisázsiai, részben syriai (phoeniciai) közvetítés útján jutott. – A görögök és a rómaiak a hosszmértékben megtartották legkisebb egységül az ujjat (= 18,5 mm.); de a rőföt egységül kényelmetlennek találták, kivált a rómaiak, kik a sokféle nevű és értékű mértékek helyett a lábat használták egységül. L. Függelék A, I-ben az 1–6.számú táblázatokat (feltűnhetik a 3. 5. 6. táblázatban a stadiumok különböző mértékszáma. Ez onnan van, mert egyrészt a régiek nagyobb távolságok mérésében megelégedtek lépésszám vagy idő szerint való becsléssel, másrészt, mert maga a rendszer sem egyforma. Leghosszabb az ú. n. lábstadium, a parasanga harminczadrésze, 198 méter; valamivel rövidebb az olympiai stadium, 192 méter, s az attikai stadium, 177,6 méter; legrövidebb a közgörög ú. n. lépés-stadium, 148 méter, melyből 10 egy római mérföldet tesz). A térmértékekre nézve l. a 7. és 8. sz. táblázatokat. Ezeket illetőleg a görögökre nézve nincs elég pontos hagyományunk; főmértékük a plethrum, a hasonló nevű hosszmérték négyzete, azaz 10.000 € láb; a római területmérés, melyről több adatunk van, a láb négyzetén alapul (pes constratus v. quadratus). A köbmértékek kétfélék a két legfőbb termék, a gabona és a bor mérésére: száraz- és folyadékmértékek, melyeknek finomabb osztályozása aegyptusi hatáson alapul. Különben a kisebb egységek mind a kettőnél megegyezők. L. a 9–12. táblázatot. – Irodalom: Hultsch, Griech. und Röm. Metrologie, 2. kiad. Berlin, 1882. Finály Henrik, Az ókori sulyokról és mértékekről, Budapest, 1883. Nissen, Gr. u. Röm. Metrologie, a Müller-féle Handbuch I. kötetében, 2. kiad. 833–890. l. (a táblázatok adatai ez utóbbi műből vannak átvéve).

GY. GY.