Ancile

tojásdadalakú pajzs, a melynek két hosszabb oldalán kerek kivágás volt; épen e kivágásból nyerte nevét (amb és caedoból, Varro 1, 1. 7, 43), mások az agculoV (görbe) szóval vagy Corssen után a cil (clupeus) gyökkel magyarázzák. Az a. a salius papok szertartásos fegyvere volt. A monda szerint az égből hullott le, Numa pedig, mivel Egeria nympha jóslata szerint az a. fenmaradásától függ Róma sorsa, hogy elrablás ellen biztosítsa, 11 egészen hasonló pajzsot készíttetett s a 12 salius pap őrizetére bízta. Ov. fast. 3, 371 sk. Plut. Num. 13. A saliusok, a kik a 12 ancilét a Palatinuson in curia saliorum Palatinorum őrizték (cic. div. 1, 17), minden év márcziusában szent dalok és fegyvertáncz mellett körülhordozták (66. á.) a városon s a hónap végén újra visszavitték a Palatinusra. L. Salii, 1.