TARTALOMM

Minyas

MinuaV, a minyaiak nemzetségének törzsökös őse (kihez azonban semmiféle mythus nem füződik), Orchomenusnak gazdag királya Boeotiában. Eredetét az antik genealogia nagyon eltérőleg adja elő, nejét, utódait még változatosabban. Atyja hol Chryses, hol Orchomenus, aztán Eteocles, Posidon, Ares stb. Felesége viszont Tritogenea (Aeolus leánya), Clytodora, Euryale, Phanosyra. Fiai: Orchomenus, Presbon, Athamas és Diochthondas. Leányai közül három: Alcathoë, Leucippe és Arsippe közös néven mint Minyadák az ókor egyik népszerű mythusának hősnői. Míg ugyanis a többi asszonyok Dionysus tiszteletére rajongó körmenetekre gyülekeznek és a hegyekben bolyonganak, M. leányai egykedvüen megmaradnak szövőszékük mellett, sőt még el is itélik amazoknak vallásos rajongását. Ekkor Dionysus maga jelenik meg nekik, még pedig egy hajadon leány alakjában és figyelmezteti őket, hogy vegyenek részt az ünnepségen, de ők ezt a jóakaratú intést is semmibe veszik. Ekkor az immár haragos isten elébb bikának majd oroszlánnak és párducznak alakját veszi fel, egyúttal pedig azzal mutatja meg isteni erejét, hogy egyetlen intésére a szövőszék hajóiból nectart és tejet folyat. Ezek a csodálatos tünetek a nőket megrémítik, és hogy az istenséget némikép megengeszteljék, sorsot vetnek saját gyermekeikre, azzal a czélzattal, hogy valamelyiknek magzatát feláldozzák. A sors Leucippét éri, a ki aztán rajongó önkívületben megöli (darabokra tépi) saját fiát Hippasust. Erre aztán a testvérek mindannyian őrjöngésbe estek és addig őrjöngtek, a míg Hermes rajtuk meg nem könyörült és madarakká (denevér, bagoly és fülesbagoly) nem változtatta őket. Anton. Lib. 10. Ov. met. 4, 1 skk. 390 skk. Az őskori hagyomány szerint M. építette a legelső kincsesházat, melynek állítólagos romjai még most is láthatók (l. Orchomenus, II, 2 és Építészet, 662. l.), azonkívül sírját (heroumát) még a történeti időben is mutogatták. Paus. 9, 38, 3. M. jelentősége nem a mythus terén hanem a genealogiában keresendő. Alig van régi görög nemzetség, melynek nemzedékrendjébe M. bele nem fonódnék. Igy például mint Clymene atyja, nagyapja Iphiclesnek és őse mindazon családoknak, melyek Iphiclestől származnak. Ugyancsak Clymene révén nagyatyja egyfelől Atalanténak, másfelől Phaëthonnak. Más genealogiai hagyomány szerint Neleus testvérével Peliasszal egyetemben Iolcusból származik. Mindketten M. rokonai, a ki ilyeténképen Iasonnal és az Argonauta mondával is őskori kapocsba kerül. Mindezek a genealogikus kapcsolatok összefüggnek M. mesés rokonainak és utódainak (Boeotiából Teosba, Laconicéból Triphyliába) vándorlásaival, melyek a hellen őstörténetnek egyik legszövevényesebb és legnehezebben megfejthető feladatát képezik. Egyelőre biztos, tényekkel megállapított eredményekre nem támaszkodhatunk. L. O. Müller, Orchomenus u. die Minyer3, 87. E. Meyer, Gesch. d. Alterthums, 2, 126. §. A. 454.

L. M.