TARTALOMN

Neleus

NhleuV. – 1. Posidonnak Tyrótól, Salmoneus leányától született fia, Peliasnak testvére. Hom. Od. 11, 235. Tyro, Salmoneusnak (és Alcidicénak, Apollod. 1, 9, 8) leánya, élénk szerelemre lobbanván a deli Enipeus folyamisten iránt, nem egyszer ott sétált annak a folyónak partján, melyben a szép isten lakott. Akkor Posidon szeme megakadt a szép leányon, hamarosan fölvette Enipeus alakját és közeledett Tyróhoz. A folyó vizei pedig feltornyosultak és barlangot képeztek a szerető pár körül, melynek boldogságát a világ szemei elől elrejtették. Midőn végre elszakadtak egymástól, a férfi, a kiről Tyro azt hitte, hogy Enipeus, megmondotta igazi nevét, szerelmesének szivére kötötte születendő gyermekeinek sorsát, egyuttal hallgatást parancsolt neki és eltünt. Erre aztán Tyro világra hozta Peliast, a ki később a falkákban dús Iolcusban uralkodott, és Neleust, a kit a homokos Pylus uralt. V. ö. Pind, Pyth. 4, 136. «A többieket azonban» folytatja az elbeszélés «Cretheusnak szülte, a kinek hitestársa lett, nevezetesen Aestont és Pherest és Amythaont, kinek lelke örült a paripáknak.» Kissé eltérőleg szőtte a gyermekek sorsának fejlődését a későbbi hagyomány. Apollod. 1, 9, 8. Diod. 4, 68. E szerint Tyro Posidontól született magzatait kitette s csak aztán ment férjhez Cretheushoz, Iolcus fejedelméhez. A két ikertestvér, a kiket ló után járó emberek találtak meg és neveltek fel, Cretheus halála után versengtek a főhatalomért és ennek a versengésnek az lett a vége, hogy N. Melampusszal, Biasszal, Achaia, Phthiotis és Aeolia több más törzsökös hőseivel együtt elment Messeniába, a hol nagybátyja Aphareus átengedte neki Pylust. Itt aztán N. feleségül vette Chlorist, Amphionnak leányát, a kitől 13 gyermeke született, még pedig 12 fia (közöttük Nestor, Chromius, Periclymenus) és egy leánya, a gyönyörüséges Pero (Hom. Od. 11, 281 skk. ll. 11, 692), a ki sok kérője közül Biasnak jutott (l. Melampus). Idővel N.-t, a ki eddig mindenben sikert aratott és eredményeket látott, az istenek akarata összeütközésbe hozta Heraclesszel. Midőn ugyanis Heracles, a ki Iphitust megölte volt, azzal a kéréssel fordult N.-hoz, tisztítaná meg őt Iphitusnak kiontott vérétől, N. vonakodott, mivelhogy a megholt atyjának Eurytusnak jó barátja volt. Heracles ezért bosszut forralt és később Pylus ellen indulván, N.-nak valamennyi fiát megölte, az egy Nestor kivételével, a ki akkor még Gereniában nevelkedett. (l. 11, 690–93. Hes. fragm. 33. Rzach. Ezáltal N. háza természetesen meggyöngült, a mi viszont alkalmul szolgált az epeusok népének és királyának arra, hogy N.-szal szemben méltatlanúl viselkedjenek és mindenféle rablókalandokkal nyugtalanítsák. Igy például a többi között Augias elvett N.-tól egy négyesfogatot, melyet az Elisbe kocsiversenyre szánt és küldött volt. De ekkor Nestor már otthon volt és ő vette kezébe a bosszú művét. Elrabolta az epeusok falkáit, és midőn amazok a pylusi határba törtek és Thryoëssát ostromolták az Alpheus mellett, Nestor hirtelen rájuk tört és megverte őket. Hom. Il. 11, 670. Látjuk, hogy ennek a rablómérkőzésnek hagyományos leirásában már nem is N. a főszemély többé, hanem Nestor, N. életének további eseményei különben is homályosak, halálát is eltérőleg adják elő. Vannak, a kik azt állítják, hogy Heracles ölte meg; de inkább elfogadott az a vélemény, hogy N. állította helyre az olympiai játékokat, s Corinthusban halt meg, a hol az isthmuson temették el. Paus. 5, 8, 1. 2, 2, 2. Az a Neleum azonban, melyet Athenae városában mutogattak, nyilván nem az ő hamvainak volt szánva, hanem annak a másik N.-nak, a ki Codrus fia volt (l. alább) és mint többszörös városalapító szerepel. A görög művészetben alig hagyott nyomot, ellenben előfordul etruriai műtárgyakon (tükrök, cisták). – 2. Athenaei Codrus fia, Miletus alapítója. Történetileg csekély fontosságú személy, kinek jelentősége a genealogia terén keresendő. A genealogia ugyanis ezt a N.-t összekapcsolja a fentebbivel és ezen az úton alapítja meg azt az őstörténeti hagyományt, hogy Miletus tulajdonképen Atticából kivándorolt iónok telepe. Viszont Athenaebe Melanthusnak, Codrus atyjának vezérlete alatt messeneiek jöttek, kik ebben az ázsiai településben tevékeny részt vettek. A genealogiai hagyomány lassankint kikerekítette a mondákat és így a városoknak egész sora került a heraclidák elől menekülő Neleidák alapítása közé. Codrus igazi fiai közül Androclus alapította Ephesust, Andropompus Lebedust; a törvénytelen Codrus-utódok telepei: Myus, Teos, Erythrae; holott Priene viszont Aepytusnak, Neleus fiának alapítása. Figyelemreméltó az is, hogyan kapcsolta össze a genealogia a két N.-t. Ime: midőn a mythikus N. utódai a Heraclidák elől menekültek, bujdosó nemzedékük a következőkből állott: Alcmaeon és Pisistratus; Paeon fiai; Melanthus, Codrusnak apja. Valamennyien Athenaebe vették magukat, melynek egyik demosát (Melaenae) Melanthusról nevezték el. Alcmaeontól és Paeon fiaitól származtak az Alcmaeonidák és Paeonidák; Melanthus pedig letaszította a trónról Theseus utolsó sarjadékát Thymoetest és király lett. Melanthusnak unokái, Codrus fiai, N. és Medon voltak, a kik a hatalmon azért nem tudtak megosztozni, mert N. a béna Medonnak engedelmeskedni vonakodott. Midőn a Pyhtia Medon javára döntött, N. Codrus többi fiaival egyetemben élére állott az ión kivándorlóknak, kikhez athenaei telepesek is csatlakoztak. Igy alapították aztán a fentebb említett városokat, a mit az attikai hagyomány már csak azért is fenntartott, mert erre nagy oka volt. Mivel ugyanis a legelőkelőbb ión városok nemessége Messeniából származtatta családfáját, törzsökös őséül pedig N.-t vallotta, a ki Ionia társadalmának és művelődésének megalapítója, az Athenaeben természetszerűleg szintén érvényesülni kivánó attikaiak csak úgy szerezhettek egyenjoguságot, ha saját régi nemzetségeiket ugyanoda tűzték, a honnan az iónok genealogiai hagyománya fakadt, másszóval, ha őseik dolgában közös alapra, N. utódaira támaszkodtak. Ehhez képest 418-ban Kr. e. a nép határozatából közös szentélyt emeltek Codrusnak és N.-nak, azonkívül Miletusban egy külön ünnepséget szenteltek N. emlékének. Plut. mul. virt. 16. Polyaen. 8, 35.

L. M.