TARTALOMA

Antalcidas

AntalkidaV, leginkább a róla nevezett békekötésről híres spartai államférfiú. Miután a Coroneánál kivívott győzelem a spartaiakra nézve meddő maradt, s a perzsák pénzzel és hajóhaddal segítették Athenaet, a hegemonia pedig 394-ben a cnidusi csatavesztés után kisiklott Sparta kezeiből, Antalcidast Kr. e. 393-ban Tiribazus perzsa helytartókhoz küldötték, hogy általa a perzsa királyt Athenae támogatásáról lebeszéljék. Tiribazus maga pénzzel segítette is Spartát, de a királynak, II. Artaxerxes Mnemonnak eleinte nem tetszett helytartója eljárása, egy időre vissza is hívta őt, de 388-ban ismét Tiribazust bízta meg a sardesi satrapasággal, így hát hallgatagon támogatta Sparta ügyét. Antalcidas Tiribazusszal együtt elutazott a perzsa királyhoz, kit ravaszságával teljesen megnyert a spartai ügynek. Miután A. 387-ben az athenaeiek hajóhadát a Hellespontusban elzárta az Aegaeus tengertől, könnyű volt Athenaet is rákényszeríteni az u. n. antalcidasi békére Az alakszerű békekötés, mely annyi szégyent hozott a görögökre, 386 közepén történt meg; feltételei: az egész kis-ázsiai szárazföld, Clazomenae és Cyprus szigetekkel a perzsa király fenhatósága alá kerül. Minden görög város, a mennyiben perzsa uralom alatt nincs, szabad és független, kivéve Athenae régi birtokait, Lemnust, Imbrust, Syracusaet, mely Athenaeé marad. A ki a békét el nem fogadja, a többiek ellenségének tekintendő. A béke megtartására Perzsia megbizásából Sparta ügyel föl. Xen. Hell. 5, 1, 30. Plut. Ages. 23. Artax. 21, 5. Diod. Sic. XIV. 110, 3. Sparta hallatlan önkényt gyakorolt a többi görög állam fölött és több ízben sikeresen felhasználta Antalcidast a perzsa király barátságának megnyerésére. Ant. azonban utolsó útja alkalmával mégis kegyvesztetté lőn; a király oly megvetőleg bánt vele, hogy bánatában önként vetett véget életének. Plut. Artax. 22, 3. v. ö. Judeich. Kleinasiat. Studien. 1892. 81 s köv.

K. J.