TARTALOMO

Oenopion

Oinopiwn (a. m. «borivó»), Chius királya, a sziget bortermésének mythikus képviselője és megszemélyesítése. Erre mutat már hagyományos genealogiája. Szülei Dionysus és Ariadne (igaz, hogy mások szerint Rhadamanthys és Ariadne). Szülőhelyéül hol Naxust hol Lemnust említik, Chius szigetére azonban Cretáról hajózik által; felesége Helice nympha volt, gyermekei: Talus, Euanthes, Salagus, Athamas, Merope (másként Airw vagy Aërope). Chius lakói tőle tanulták a bortermesztés módját és úgy származtatták által utódaikra. Midőn Oe. lánya Merope felnő, szépségével magára vonja a szilaj vadász Orion figyelmét, a ki feleségét, a Herával versengő Sidét a Hadesbe taszította és a tengeren járva Oe.-hoz érkezik. A király nem látja szivesen a daliás és erőszakos kérőt, leitatja, álmában megvakítja, aztán ott hagyja a tengerpart fövenyén. Midőn Orion felébredt és érezte, hogy vak, először is elment Lemnus szigetére, Hephaestus kovácsműhelyébe, kinek egyik kovácslegényét vállaira ültetve ismét felvezetteté magát a napfényre, melytől szemevilágát visszanyerte. Bosszutól lihegve kereste Oe.-t, de nem találhatta, mert Posidon egy külön e czélra készült rejtekbe, a föld alá bujtatta. Később aztán Oriont a szerelmes Eos Delos szigetére vitte. Ez a mythikus alak, mely nyilván Dionysus egyik melléknevének különválasztásából és megszemélyesítéséből (hypostasis) támadt, figyelemreméltó nyomokat hagyott egyfelül Chius őstörténetében, másfelül az irodalomban és művészetben. A chiusi hagyomány szerint (Paus. 7, 4, 6) Oe. kormányzata idején Cariából és Euboeából telepesek jöttek a szigetre, utána és fiai után a histiaeai Amphiclus került a kormányra, kinek nemzetségét a negyedik emberöltőben Hector váltotta fel a trónon. Ez a hagyomány egy részlete annak a feljegyzésnek (Diodor. 5, 84), mely szerint a trójai háború végén a vitéz hajós cariaiak ellepték az Aegaeus tenger szigeteit és csak nagy sokára tágítottak a hellenek előtt. Ennek a mesétől a hagyományba kölcsön vett Oe.-nak sírját mutatták Chius szigetén. Paus. 7, 4, 8. 5, 13. Apollod. 1, 4, 3. Az irodalomban Oe. neve alapján az iszákos ember typusa lett, így szerepel mint Philetaerus egyik comoediájának főalakja; holott a vázafestészetben mint viruló ifjut látjuk, többnyire atyjával Dionysusszal, kezében bormérő kancsót tart, fején myrtuskoszorú van. V. ö. Osann, Oe. und seine Sippschaft (Rheinisch. Mus. 3, 241 skk.). Völcker, Mythol. d. iapetischen Geschlechtes 112 skk. Gerhard, Griechisch. Mythol. 462. 715. 860, 444. 466.

L. M.