Origenes

’WrigenhV. – 1. Újplatonikus bölcsész a 3. századból Kr. u. Plotinus kortársa és Longinus tanítója. Előbb Alexandriában, majd Romában tanított. Mint író nem volt nevezetes. Írt egy commentariust plato Timaeusához.

2. Tudós egyházi atyja, a görög egyház nagy polyhistora, kit Hieronymus (l. o. 4) a római polyhistorral Varróval állított egybe, s a ki kortársaitól kitartó szorgalmáért o adamantioV melléknevet kapott. Született Alexandriában 185-ben, Clemens Alexandrinus egyházi atyának (l. Clemens, 2) és állítólag Ammonius Saccas újplatonikus philosophusnak is (l. Ammonius, 1) tanítványa volt, s az előbbinek Alexandriából való távozása után 202-ben e helyt és későbben a palaestinai Caesareában előadásokat tartott s azonkívűl másutt (Arabiában, Antiochiában, Athenaeben) is részt vett a keresztény egyház tanaira vonatkozó vitatkozásokban. Így haeretikus czivódásokba keveredve mozgalmas életet élt; meghalt Tyrusban 254-ben a keresztények üldözése alkalmával. Főereje a biblia-magyarázat, és a theologusok őt tekintik ezen tudományszak megalapítójának. Philosophiai nézetei az újplatonikus tan kétségtelen befolyását mutatják. Számos munkái csak kivonatokból (pl. a Photiuséiban) vagy Hieronymus és Rufinus (l. o. 3) latin feldolgozásaiból ismeretesek. Műveinek Hieronymus által készített jegyzéke a Varróéinak jegyzékével együtt nagyrészt ránk maradt egy arrasi kéziratban (v. ö. Ritschl, Opusc. 3; 425 skk.), úgyszintén birjuk a műveiből Basilius (l. o.) és nazianzusi Gregorius (l. Gregorius, 2) által készített anthologiát (jilocalia) is. Névszerint említendők: peri arcwn a kereszténység alaptanairól 4 könyvben és cata Kelsou 8 könyvben. Ez utóbbit 248-ban írta barátja Ambrosius buzdítására, a kereszténység védelmére kelvén vele Celsusnak (l. o. 4) alhhV logoV-a ellenében. Kiadások: összes művei C. De La Ruetől (Origenis opera omnia, Paris, 1733–1759, 4 vol.); peri arcwn Redepenningtől (Origenis de principiis, Lipsiae, 1826); cata Kelsou Hoescheltől (Augsburg, 1605), latin fordtással és jegyzetekkel Spencertől (Cantabrigiae, 1677); jilocalia Armitage Robinsontól (The Philocalia of Orig. London, Macmillan, 1891 és Cambridge, 1893). Schnitzer, Origenes über die Grundlehren der Glaubenswissenschaft, Stuttgart, 1835. Denis, De la philosophie d’Origiene, Paris, 1884. Koetschau, Die Textesüberlieferung des Origenes gegen Celsus in den Handschriften dieses Werkes und der Philokalia, Leipzig, 1889 (Gebbhardt–Harnack, Texte und Unt. zur Gesch. d. Altcbristl. Litt. 6. köt. 1. füzetében). U. a. Ein Fragment és Origenes (Symbola doctor. Jenens. Jena, Neuenhahn, 18959. Capitaine, De Origenis ethica, diss. Münster, 1898.