Antinous

’AntinooV. – 1. Az ithakai Eupithes fia, Penelope kérői közt a legszemtelenebb. Hom. Od. 1, 383. 2, 84. Uralomra törekszik, azért Telemachust el akarja tenni láb alól. Od. 4, 628, 772. 16, 363. Bántja a hazatért Odysseust (17, 374), ki elsőnek őt nyilazza le. Hom. Od. 22, 8. 24, 424. – 2. Bithyniának Claudiopolis nevü városából származó, kiváló szépségéről híres kisérője. Vagy szerencsétlen véletlen vagy öngyilkosság következtében a Nilusban lelte halálát. Ott, a régi Besa helyén alapította a vigasztalhatatlan császár Antinoopolis vagy Antinoëa városát: azonkivül számos oltárt és templomot emelt kedvenczének. Bithynia és Mantineában istenként tisztelték, nevéről pedig egy csillagzatot neveztek el. A művészet az istenített A.-t a Hadrianus által megindított új, a sajátos római szobrászati iránytól eltérő modorban sokszor ábrázolta érmeken, reliefekben, gemmákon és szobrokban, leginkább Apollo vagy Dionysus (Paus. 8, 9, 7) alakjában. Utóbbi typusban mutatja leghiresebb, jelenleg a Vaticanban levő szobra (70. á., ezt is, mint a. valamennyi ábrázolását, jellemzi az alacsony homlok, szomorú arczkifejezés, kéjes ajak és széles mell) és a Villa Mondragonéből származó mellszobra a Louvreben. Emberileg van fölfogva a Villa Albani szép reliefjében (Baumeister Denkm. I. 89). Irodalom: K. Levezow: Über den A. Berlin 1808. és L. Dietrichson nagy képes munkája: A., Christania 1884.