Antiphon

’Antijwn. – 1. A rhamnusi A. (o ’ PamnousioV), athenaei szónok és államférfiu, született 480 táján Attica Rhamnus nevü községében, Sophilus sophista fia. Ifjúságát nem ismerjük, csak iratai mutatják, hogy Gorgias és Tisias hatással voltak reá. 420 körül Athenaeben találjuk mint híres ékesszólás-tanítót és beszédkészitőt (logograjoV), ez utóbbi nemben idő szerint a legelsőt. Plut. 832. C. Plat. Menex. 236. A. Thucydides egyik híres és sokat vitatott jellemzésén nagy dicsérettel említi; kiváló jellemű férfiúnak mondja, nagyeszűnek és ékesszólónak, de annyira politikai ambitio nélkül valónak, hogy még a népgyűlésben sem járt el. Thuc. VIII. 68. Visszavonulásának oka nem aristocratikus gondolkodása volt – mert kezdetben az oligarchia mozgalmaiban sem vett részt – inkább a feltünést kerülte mindvégig. Mikor a siciliai kudarcz után alkotmányváltozásra volt kilátás, ő készített tervet a népuralom megbuktatására, s a négyszázak idején a merev aristocratikus párthoz csatlakozott; a spartai békekövetségnek is tagja volt. A négyszázak bukása után 411-ben Theramenes vádjára mesteri védekezése daczára is elitélték és kivégezték. Mint szónok csak ez egy alkalommal lépett fel személyesen. 60 beszédet tulajdonítottak neki, melyekből azonban reánk csak 15 maradt; ezek valamennyien képzeletbeli gyilkossági pörök számára készűlt gyakorlatok (jonikoi) s közülük 12 három tetralogiát alkot, úgy, hogy négy-négy beszéd (két-két vádbeszéd és két-két védőbeszéd) mindig egy ügyrevonatkozik. Csak három beszéde készűlt valóságos pörök számára: leghíresebb és legkidolgozottabb köztük a Herodes meggyilkolásáról (p. tou ’H jonou) szóló beszéd. Stilusa több tekintetben rokon a Thucydidesével, kit ezért hibásan tanítványának is tartottak; annyi valószínű, hogy közelebbi viszonyban állhatott a dícséretekben nagyon takarékos történetiróval. Ékesszólástana (rhtorich,  Quint. 3, 1, 11) elveszett. Ránk hagyományozott szövege mind két kéziraton, a Crippsianus A.-n és az Oxoniensis N.-en alapúl; a többi kézirat mind az elsőből származik. – Irodalom: Editio princeps: az Aldus gyűjteményben 1513. További kiadások: Reiskenál (VIII, 199 és kk.), Bekkernél és Baiter-Sauppe-nál. Külön: Blass, Lipsiae, Teubner, 2, 1881. Magyarázatos kiadás Mätznertől (Berl. 1838). – 2. Sophista, Socrates egyik ellenfele (Xen. memorab. 1, 6), egyszersmind jósjel- és álomfejtő; kivégezték, valószínűleg a harminczak parancsára. – 3. Tragikus költő, ki először Athenaeben, aztán Dionysius tyrannus udvarában élt és működött, kit állítólag segített tragoediái megirásában, s ki aztán szókimondása miatt megölette. Kevés töredékeit l. Naucknál, trag. Graec. fragm. p. 615 és kk.