TARTALOMP

Parthenius

ParJenioV. – 1. Folyó Paphlagoniában (ma Bartin csáj), mely az Olgassyon ered, Bithynia felől határt képez és Amastristól Nyugatra szakad a tengerbe. Hdt. 2, 104. Xen. an. 5, 6, 9. Strab. 12, 543. – 2. Heraclides és Eudora fia a bithyniai Nicaeából, a Mithridates elleni háborúban hadifoglyul esett és Kr. e. 72-ben Romába vitetett; szellemi tehetségével kivívta szabadságát; egy ideig Neapolisban élt, hol Vergilius görög tanítója lett. Később Romában az ifju Tiberius kegyét megnyerte (Suet. Tib. 70) és az elegia költő Cornelius Gallusszal lépett baráti frigyre. Suidas szerint elegia költő cai metrwn diajorwn poiththV volt. A neve alatt felsorolt munkák szintén elegiákul tekinthetők. Igy az ’ArhthV epichdeion három könyvben nejének emlékét örökíté meg. Elegia volt az ő kartársáról, a költő Crinagorasról elnevezett költeménye is. Továbbá volt egy siratódala Auxithemisre. Aphrodite, Bias, Delos, Leucidae, Anthippe, Iphiclus, Heracles és umnoV propempticoV cz. költeményeinek tartalmáról bizonyost nem lehet tudni. Lucianus bőbeszédűségét egy sorba helyezi az Euphorionéval és Callimachuséval. Van egy muttwtoV czímű költeménye, mely mintául szolgált Vergiliusnak a moretum írásánál. Elegiáiba sok szerelmi történetet, mondát szőhetett bele, mint a metamorjwseiV (átváltozások) czímű után itélni lehet. Ebből egyetlen biztos idézet a 16. töredék (Meineke, Analecta Alexandrina, 1843). Scylla szerelme Minoshoz, egy ciliciai királylányé Cydnus folyamistenhez és Byblisé fivéréhez Caunushoz mind szerelmi történetek, melyek hatottak Vergiliusra és Ovidiusra. Maradt reánk Parthenius neve alatt egy erwtica (vagy peri erwticwn paJhmatwn) czímű, prózában írott mű egy heidelbergi vegyes tartalmú kéziratban, nyomban utána Antonius Liberalis hasonló irányú munkája következik. Ezt Cornelius Gallus számára készíté, anyagot akarván neki szolgáltatni a költői feldolgozásra. Kiadásai: Heyne 1798, Passow 1824, Westermann a Mythographiban 1843, Meineke, Analecta Alexandrina, 1843. Behatóan méltatja Susemihl, Gesch. der griech. Litt. in der Alexandriner Zeit, Leipzig, 1891, 1, 191–195. Rohde, Griech. Roman 93 skk. - 3. E néven megemlít Suidas egy grammatikust, mint alexandriai Dionysus tanítványát, ki tehát a Kr. u. első században élt volna. Athenaeus többször idézi egy peri twn para toiV poihtaiV lexewn zhtoumena cz. értekezését. – 4. Suidas említ egy ily nevű epikus költőt is Chiusból, kinek Chaos mellékneve volt, valószínűen zavaros és homályos előadásáért. – 5. Domitianusnak volt egy Parthenius nevű kegyencze, ki azért részt vett a császár élete ellen szőtt összeesküvésben. Suet. Dom. 16 sk. Előmozdítá Nerva trónra emelkedését, de a katonazendülésben, mely Domitianus halála miatt támadt, megöletett. Eutr. 8, 1.

H. I.