TARTALOMP

Phocion

Fwciwn, athenaei hadvezér, egyszerű polgári családból, de jó nevelésben részesült, tanítványa volt Platónak és barátja Xenocratesnek a philosophusnak. A magánéletben szeretetreméltó, de a közügyekben csökönyös és szigorú volt. Becsületessége, igénytelensége, a vagyon és fényüzés megvetése, de egyúttal a barátok iránt mindig tanusított szives jóindulata a o ccrhstoV melléknevet adta neki. Plut. Phoc. 10. Mint a rend és fegyelem híve s mint a ki már nem tartotta nemzetét alkalmasnak a szabadságra s az egyeduralomban látott mentő eszközt: Demosthenes ellenfeleként meggyőződésből macedoni Fülöp felé hajolt. Az athenaeiek méltányolva hadvezéri tehetségeit negyvenötször váalsztották meg strategusnak (Plut. Phoc. 8), de egyúttal szerepet vitt a politikában is. A néphez intézett beszédeiben nem hizelgett annak, hanem nyiltan és kíméletlenűl megrótta hibáit. Beszédei minden ékességtől mentek, rövidek, velősek és találók voltak, miért is sokszor inkább hatottak a népre, mint Demosthenesnek fényes szónoklatai. Plut. Phoc. 5. Mint fiatal ember Chabris alatt tett hadi szolgálatot és ezen az úton bő tapasztalatokat szerezvné magának, hol vállalkozó szellmével hol óvatosságával jó szolgálatokat tett vezérének, a ki ezért és egyenes jelleméért igen sokra becsülte és magas tisztségekbe helyezte. Kr. e. 376-ban a Naxus meleltt vívott nevezetes tengeri ütközetben a balszárnyat vezette s ő döntötte el a csata sikerét. Midőn Chabrias a szövetségesekhez küldte pénzbeli tartozásaik behajtása végett, igazságossága és méltányos eljárása által teljesen megnyerte azok rokonszenvét. Plut. Phoc. 6 skk. diod. Sic. 15, 34. 351-ben Euagorasszal együtt a cyprusi városok ellen vezette azokat a zsoldosokat, a kiket Idrieus cariai fejedelem gyűjtött Artaxerxesnek. 350-ben Euboeába küldték az athenaeiek, hogy a macedoni üzelmeket ellensúlyozza és Eretria tyrannusát Plutarchust, ki Athenae támogatását kérte, segítse. Megérkezése után árulások következtében válságos helyzetbe jutott, Tamynae mellett egy dombra szorulván, de utóbb mégis győzelmesen kivágta magát s a Zaretra nevű erősségben őrséget hagyva hazament. Plutarchus árulása következtében azonban ez az őrség fogságba esett, a honnan 50 talentummal kellett azt kiváltani s ezzel egész Euboea megint veszendőbe ment Athenaera nézve. Plut. Phoc. 12. Dem. Mid. p. 567. Aeschin. Ctes. 26. Nem bizonyos, hogy ő állott-e annak a hadjáratnak az élén, melyet az athenaeiek később (343 vagy 341) Euboea ellen indítottak, s a melynek révén Philistides és Clitarchus tyrannusokat elűzték s Athenae befolyását a szigeten újból megalapították; kétségtelen azonban, hogy jelen volt Oreus és Eretria megvételénél. Plut. Demosth. 17. Dem. de cor. p. 252. Miután 340-ben a macedoni Fülöptől megtámadott Byzantium az athenaeiektől Chares vezetése alatt küldött segítő csapatokat, tartva a vezér erőszakosságától, be sem bocsátotta falai közé, a következő évben (339) kiküldött Ph. előtt készséggel megnyitotta kapuit. S miután Chius, Cos, Rhodus is küldtek segélyt, Fülöp felhagyott az ostrommal. Ph. ezután Megarát védte meg a thebaeiek támadásával szemben. Plut. Phoc. 14. Kénytelen-kelletlen harczolt Fülöp 4ellen és polgártársainak következetesen ajánlotta a békét, még akkor is, midőn Fülöp már Elateánál volt. Sem a chaeroneai sem az azt megelőző kisebb két Fülöp elleni ütközetben nem vett részt. A vereség után azonban őt választották strategusszá, s midőn Demades megjött a hírrel, hogy a király nem akar háborút Atheane ellen, Aeschinesszel és Demadesszel együtt ő küldetett Fülöp békeföltételeinek átvételére. Ezeket mint mérsékelteket általában elfogadásra ajánlotta, de a végleges határozat előtt meg akarta tudni, hogy milyen lesz a görög szövetség, melyet Fülöp akar alakítni s a melyhez a király Athanae hozzájárulását is kivánta. De most már a nép Ph.-nál is jobban bízott Fülöpben, s ennek minden kívánságához hozzájárult. Plut. Phoc. 16. Midőn Fülöp halála után Demosthenes szabadságharczra akarta egyesítni a görögöket, Ph. ennek ellene volt, sőt főképen ő volt az oka annak, hogy 335-ben Thebae segítség nélkül esett N. Sándor bosszújának áldozatául. E város lerombolása után az ifjú király az athenaei nemzeti párt fejeinek, számszerint tíznek a kiadását követelte és Ph. nem habozott a kiadást javasolni, mi azonban még sem következett be. Plut. Phoc. 17. Sándor állandóan igen nagyra becsülte őt, ki minden szegénysége mellett soha sem fogadott el tőle pénzt vagy egyéb ajándékot. N. Sándor halála után szintén ellenezte a háború megindítását s megmaradt álláspontján a lamiai háborúnak kezdetben való szreencsés menete alatt is. Plut. Phoc. 23. Midőn aztán beállott a fordulat és Antipater Athenae ellen vonult 322-ben, a nép megint Ph.-t küldte Demadesszel együtt alkudozni. Antipater Ph.-t előzékenyen fogadta ugyan, de szigorú föltételeiből nem engedett. Ezek szerint 12,000 polgár az alsóbb rendűek közül elveszítette polgári jogait, Munichiába macedoni őrség ment s a városnak ki kellett volna adnia Demosthenest s néhány párthívét. Ezek menekültek ugyan, de Antipater kopói továbbra is üldözték őket. Plut. Phoc. 27 skk. Ettől kezdve Ph. és Demades állottak az ügyek élén. Antipater jellemezni akarván őket, azt mondta, hogy ő a két athenaei barátja közül az egyiket nem tudja bármi csekélység elfogadására bírni, a másikat meg kielégíteni. Egyébiránt Ph. oda hatott, hogy minél enyhébbé tegye a macedoni uralmat, de azért, midőn az athenaeiek kérték, hogy eszközölje ki a munichiai őrség távozását, ezt meg sem kisértette, attól tartva, hogy őrség nélkül nem lehetne a polgárságot rendben tartani. Michon, hogy megnyerje Görögországot, megrendelte, hogy a 332-ben polgári jogaiktól megfosztott polgárok jogaikba visszahelyeztessenek. Ph. Nicanor útján, ki mint Cassander híve ejtette hatalmába Munichiát, oda hatott, hogy Athenaeben a meglevő állapotok fenntartassanak. E miatt felháborodott a nép, s midőn Alexander, Polysperchon fia, sereggel ment Atticába, Ph.-t letették hivatalából s barátaival együtt üldözőbe vették. Alexanderhez menekültek, de ez atyjához küldte őket, az utóbbi pedig kiadta őket az athenaeieknek, hogy ezek tartsanak felettük itéletet. A szónok Agnonides lépett fel vádlóul s a népgyülés a hazaárulásban (prodosia) egyhangúlag vétkesnek mondta ki Ph.-t és társait. Plut. Phoc. 29 skk. 32 skk. Diod. Sic. 18, 64 skk. Ennek következtében a nyolczvan éves embernek ki kellett innia a méregpoharat 318-ban. Társai között ő jutott utolsónak, de már elfogyott a méreg s a hóhér 12 drachmát kért egy újabb adagért. Ph., hogy ne várakozzék, egy barátját kérte az összeg lefizetésére, panaszkodván, hogy Athenaeben még meghalni sem lehet ingyen. Nem sokára az athenaeiek megbántak tettüket, Ph.-nak ünnepélyes temetést rendeztek és érczszobrot állítottak, ellenben Agnonidest kivégezték. V. ö. Plutarchus és Cornelius Nepos életrajzait. Bernays, Phokion und seine neueren Beurtheiler, 1881. W. Klotz, Über die Quellen zur Gesch. Phokions, 1877.

S. L.