TARTALOMP

Pignus

és pignoris caio. – I. Pignus. 1) Zálog és pedig zálogtárgy és zálogviszony, pl. pignus contrahitur. Dig. 13, 7. 1. 2) Kézi zálog, mely úgy jön létre, hogy a biztosítékúl szolgáló tárgy a hitelezőnek birtokába adatik, res pignori manu traduntur. Dig. 50. 16. 238. 52. A kézi zálog hitelező a zálogtárgynak birtokosa (possesor) s interdictum áll védelmére. A zálogtárgyat csak külön kikötés (pacutm antichresicum) alapján szabad használnia a kamat fejében vagy a tőke törlesztése végett. A ki nem váltott zálogtárgyat a hitelező eladja (jus distrahendi) s a vételárból magát kielégíti. Vevő nem találása esetén kérheti a zálogtárgyat a hitelező követelése törlesztésére (jus dominii impetrandi). Vécsey, Római jog, 327. l. – II. Pignoris capio. Jogában állt a magistratusnak, hogy fenyítő hatalmának (coëercitio) erejénél fogva megzálogolja (pignus auferre et caedere) az engedetlenkedőket. Cic. de or. 3, 1. Phil. 1, 5. Suet. Caes. 17. Dion. 8, 87. Némely sacralis vagy katonai követelés alapján a hitelező önhatalmúlag tanuk előtt ünnepélyes szavak kiséetében az adósától zálogot foglalt. Ez a legis actio per pignoris capionem. Zálogot foglalhatott a katona zsoldkövetelésének (aes militare), lóvételre (aes equestre) és lótartásra (aes hordearium) rendelt pénzének behajtása végett. A 12 tábla megadta a zálogfoglalást az ellen, a ki adós maradt az áldozati állat vételárával vagy a bérbevett igásállat bérével, ha ez sacralis czélra volt szánva. Az állam jövedelmeit bérlő publicanusok megzálogolhatták a közterhek be nem fizetőit. Gaj. 4, 28. A zálogúl lefoglalt dolog nem ment át a hitelező tulajdonába, de záros határidőn belül ki kellett váltani, különben ott maradt a hitelezőnél. A megzálogoltnak joga volt a zálogolás ellen a magistratushoz fordulni (judicis seu arbitri postulatio), s így az ügyet birói útra terelte. Vécsey, Római jog, 228. l.

CS. JÓ.