’Apograjh.

1) Az attikai perrendtartásban a vádlajstrom (libellus accusatiorius) neve, olyan esetben, ha a vádló valamely nyilvános ügyben több személyt vádolt (apograjein). 2) Az állam tulajdonát tévő, s jogtalanúl magánbirtokban lévő vagyonról elkobzás (confiscatio) czéljából készült lajstrom (persciptio bonorum, quae in tabualas referuntur). 3) Annak a pörös eljárásnak a neve, mely akkor támadt, ha az, a kitől az állítólagos állami tulajdon elkobzandó volt, vagy ha egy harmadik egyén, ki a lajstromba foglalt vagyonra jogot formált, ellenszegűlt annak az indítványnak, melyet az elkobzásra vonatkozólag bármely teljesjogú attikai polgár, vagy néha egy külön tisztviselőtestület (sullogeiV, xhthtai) emelt. Pörvezetők (Etym. Magn. 338, 25 szerint, mely hagyományt Aristoteles, Ath. pol. 52, 1 és megerősít) a tizenegyek voltak, más források szerint bizonyos esetekben más tisztviselők is (pl. a kikötő- és a hajófelügyelők, Demost. adv. Lacrit. 941). A pör mindig agwn timhtoV (l. o.); hamis vádért a vádló is fizetett 1000 drachma büntetést. Demosth. adv. Nicostrat. 1246. 4) Többes számban: apograjai, kataszter, azaz: Attikbáan régebben csak földértékbecslés, később általános vagyonbecslés (census) az adó megállapíthatása czéljából; a lajstromoknak a polgárok saját becslése és vallomása szerint való elkészítése és nyilvántartása Clisthenes előtt valószínűleg a 48 naukraroV, később a községi elüljárók (dhmarcoV) dolga volt. Harpocrat. s. v. dhm. Források és példák: Védőbeszédek: Lysias beszéde a katona mellett (uper t. stratiwtou), Poliochus ellen (p. dhmeusewV twn tou Nikion ad.) és talán az u. n. apologia dwrodokiaV. Vádbeszéd: (Pseudo-) Demosthenesé Nicostratus ellen. V. ö. Meier és Schömann, der att. Process 302–312, 2. kiad.; Boeckh, Staatshaush. I. 594–599. 3. kiad.