Polyaenus

PoluainoV. – 1. Macedoniában született, Romában rhetorkodott Marcus Aurelius és L. Verus császárok idejében. Ezeknek ajánlotta a hadi cselekről szóló (strathghmata), 8 könyvből álló művét, midőn a parthusok ellen háborút viseltek (162–165-ben Kr. u.), melyben ő, mint előszavában mondja, előrehaladott kora miatt nem vehetett részt. Műve épségben maradt ránk, csak a 6. könyv egy része s a 7. vége hiányzik. Körülbelül 900 hadicselt sorol fel, példáit első sorban a görög történelemből veszi, a latinban már kevésbbé járatos. A 4. könyvben a macedonok, a 6. könyvben a barbarok hadi cseleiről szól, a rómaiaknak csak a 8. könyv első részét (c. 1–25) szenteli, a második részben az asszonyok hadi cseleit említi. Módszere inkább az elméskedő rhetorhoz, mint komoly történetíróhoz illik. Munkája általában véve nagyon felületes; forrásai a hasonló gyűjteményeken kívűl valószínűleg csak a leghasználatosabb történeti kézikönyvek (pl. az Euphorusé) voltak. A görög szöveget legelőször J. Cassaubonus adta ki (Lugdani Batavorum, 1589, jegyzetekkel), a latin fordítás már előbb megjelent Justus Vulteiustól, Basiliae, 1549), kiadta Corais is (Paris, 1809). Legújabb kiadása Teubnernél jelent meg (Wölfflintől, átdolgozta Melber). Németre először Kind fordította (Lipsiae, 1750), utánna Blume-Hasa (Stuttgart, 1834). Melber, Über Quellen u. Wert der Strategemensammelung Polyaens (Jahrbuch f. Phil. Suppl. 14). Knott, De fide et fontibus Polyaeni (Lipsiae, 1883). – 2. Lampsacusi mathematikus, ki később Epicurus tanítványa és barátja lett, miután a mathematikának mint áltudománynak tanulmányát abbahagyta. Cic. acad. 2, 33. fin 1, 6. – 3. Julius Plyaenus, epigramma költő, valószínűleg azonos a Caesar korában élt sophistával.