Polyhistorok

polyhistores, polustoreV. – I. A görögöknél. Polyhistorok (sokat tudók) első sorban a grammatikusok voltak, kik az egyes írók magyarázásával kapcsolatban (a grammatica feladatának meghatározását l. Grammatikusok) mindenféle régiségtani, mythologiai, historiai és művelődéstörténeti tanulmányokkal foglalkoztak s rendesen valamely határozott philosophiai rendszernek is hívei voltak; viszont a philosophusok is már korán vonták vizsgálataik körébe a tudásnak egész területét (Aristoteles). A polyhistoria (polumaJia) virágkora az alexandriai korba esett. Az első nevezetesebb polyhistornak Heraclides Ponticust szokták tekinteni, földije és versenytársa volt Chamaeleon, irodalomtörténeti és philosophiai értekezések szerzője. A siciliai Messenéből származó Dicaearchusnak, Aristoteles tanítványának, a kiváló geographusok és történetírónak bioV ‘ElladoV czímű művét tekinthetjük az első művelődéstörténeti munkának; kortársa, a tarentumi Aristoxenus, a jeles musicus, életrajzaival tünt ki, szintén Aristoteles tanítványa volt; a peripatetikusok közül Phoniast, a rodusi Hieronymust, a Cyprus szigetén levő Soliból származó Clearchust (bioi czímű munkája volt Athenaeus főforrása, a phlaerumi Demetriust (DhmthrioV o FalhreuV, †285-ben Kr. e.), a híres államférfiút és politikust, a stoikusok közül Chrysippust (280–207), az alexandriai grammatikusok közül Zenodotust, a könyvtárnak első őrét, Eratosthenest (276–294), korának nemcsak sokoldalú, hanem minden téren majdnem legkiválób tudósát (bhta, pentaJloV), Callimachust és két méltó tanítványát, a cyrenei Istert és a smyrnai Hermippust említhetjük. A byzantiumi Aristophanes és utóda Aristarchus nevei eléggé ismeretesek. A pergamumi iskola egyik régebbi feje a carystusi Antigonus mint életrazíró nevezetes. Ide sorolható még Polemon a periegeta (sthlocopaV), a mallusi Crates, a tudós Apollodorus, Alexander Polyhsitor, ki mindenféle tárgyról végtelen sok könyvet írt össze; Augustus kortársa volt Didymus, kit calcenteroV és bibliolaJaV-nak neveztek el; megemlítjük még Juba numidiai királyfit, Tryphont, Theont, Pamphilust; Nero császár korában élt Pamphila, a tudós hölgy, valamivel előbb a nyegle Apion (o MacJoV), a Kr. e. 2. században Herennius Philo. Némi nyomát a polymathiának megtalálhatjuk a későbbi xicographusoknál (Orion, illetőleg a belőle készült Etymologicum magnum és Gudianum, miletusi Hesychius, kinek műve a Suidas kivonatában maradt ránk). Mindezen tudósokról különben l. az egyes czikkeket és Christ irodalomtörténetének megfelelő szakaszait. A byzantium irodalomban a Palaeologusok korában lépnek fel ujból sokoldalú írók és tudósok. A 13. század legkiválóbb polyhistora Georgius Pachymeres (l. Krumbacher, Gesch. der byz. Litteratur, 2. kiad. 288 skk.), a 14. században Nicephorus Gregoras (u. o. 293 skk.). A 15. században élt Gemistus Plethon és Bessarion bibornok már a humanismus körébe tartoznak.

II. A rómaiaknál mint polyhistor a legnagyobb nevet M. Terentius Varro Reatinus (l. Terentii, 4) szerezte magának; mellette még Nigidius Figulus (l. o.), Hyginus (l. o.), Verrius Flaccus (l. o.), A. Cornelius Celsus (l. Celsi, 2), az idősb Plinius (l. o.) és Suetonius (l. Suetonii, 2) említhetők.