TARTALOMP

Priapus

PriapoV. – 1. Dionysusnak és Aphroditének fia, a termékenységnek istene, a kinek védelme alatt állottak a kecske- és juhnyájak, méhészet, kertészet, szőlőtermelés és halászat, és a kinek képeit különösen gyümölcsösökben és szőlőhegyeken állították föl. Éampsacusi monda szerint Aphrodite szerelemben egyesült Dionysusszal, de mikor az utóbbi Indiába vonult, a szépség istenasszonya hütelen lett hozzá és Adonisszal szeretkezett. Dionysus visszatértekor Aphrodite ugyan koszorút font neki és eléje ment, de azért nem maradt meg többé mellette, hanem Lampsacus felé vette útját, hogy ott szülje meg gyermekét, a melyet várandó volt. Ámde Hera, a kit ezen csapodárság bántott, bűbájos kézzel megérintette Aphroditét, és ennek következménye az volt, hogy Aphrodite egy idétlen, rút, félbemaradt fiút szült, a kit különösen túlon túl nagy nemzőszerve éktelenített el. Ezt a rút gyermeket Aphrodite Priapusnak nevezte és eltaszította magától, de a lampsacusiak fölnevelték és isteni tiszteletben részesítették. Schol. Ap. Rhod. 1, 932. Homerus, Hesiodus és általában a régibb költők nem ismerik, az újabb irók közül Strabo (13, 558) említi legelébb, a ki azt mondja róla, hogy isteni tiszteletben részesítik és különösen Lampsacusban tisztelik. Görögországból Romába is átjutott, a hol a termékenység istenével Muthunusszal (Mutinysszal) vagy Fascinusszal azonosították. Áldoztak neki mindenfélét a gyümölcsös, szőlőkert és szántóföld zsengéi közül, továbbá tejet, mézet, lepényeket és kecskebakokat, néha szamarakat is, míg a halászok jóízű homárokkal kedveskedtek neki. Calpurn. 2, 65 skk. A művészetben inkább a vaskosan népies irány foglalkozott P.-szal; ábrázolták érmeken, vázákon, domborműveken és szobrokon. Legrégibb képei hermaszerűek, csakhogy a herma mindég a nemzőszerven alul kezdődik, a mely rendszerint roppant nagy. Mint kerti isten kötényt visel, a mely tele van gyümölcscsel; kezében sarlót tart, néha bőségszarút is. Tibull. 1, 1, 22. Képeit, melyeken a test pirosra volt festve, rendszerint a gyümölcsösökben állították fel, de megesett az is, hogy mint a természet örökös ujjáképződésének jelvényét sirokra is tették. Különleges érdekű az a keleti jellegű P., a kit a művészek hosszú ruhában, turbánszerű fejkendőben ábrázolnak, s a melynek jellemő példája a Baumeisternél (3, 1563. ábra) közölt szobor. Preller-Jordan, Römische Mythologie 1, 450. 451. Hartung, Religion der Römer 2, 257 skk. – 2. Mysiához tartozó város (l. Mysia) a Propontis mellett, a miletusiak gyarmata, kicsi, de jó kikötővel. Jó szőlőtermő vidéken feküdt és Lampsacus mellett a Priapus cultus főhelye volt. Romjai ez idő szerint Karabogha mellett láthatók.

L. M.