TARTALOMP

Priscianus

Caesareából Mauretaniában, a 6. sz. kezdetén Kr. u., híres római grammatikus és grammatikának tanítója Constantinopolisban. Institutionum grammaticarum ll. XVIII. czímű műve a legterjedelmesebb és legteljesebb nyelvtani rendszer, a mely reánk maradt; igen becses főleg az alaktant illető bőséges adatainál és a régi irodalomból vett példagyűjteményénél fogva. A két utolsó könyvben levő syntaxis főleg Apollonius Dyscolus nyomán halad. A középkorban a legelterjedtebb tankönyv volt, később alapul szolgált a nyelvtan rendszerének megalapításánál, a grammatikai terminologiában sokszorosan ma is él. Kisebb műveiben (de accentibus, de metris comicis, de figuris numerorum), egyes nyelvtani részleteket tárgyal. De XII versibus Aeneidos czímű művében tárgyalja az Aeneis egyes énekeinek kezdő verseit nyelvtanilag és metrikailag. A praeexercitamenta rhetorices sovány bevezetés a szónoklattanba. Földrajzi költeménye periegesis czím alatt részint római részint szabadabb átdolgozása Dionysius hasonló czímű görög költeményének. Versekben írta panegyricusát Anastasius császárra, a melyet Endlicher adott ki először (1828). Kiadások: Krehl (1819); az instit. gramm. főkiadása Hertz M.-tól, a Keil-féle gramm. Lat. 2. 3. köt. (1855–59); scripta minora Keiltól gramm. Lat. 3. köt. (1860); a panegyricus és periegesis Bährenstől poet. Lat. min. V. p. 262 sk.

SZ. J.