TARTALOMP

Prudentius

Aurelius Prud. Clemens, a legjelentékenyebb keresztény költő, Caesaraugustában Hispaniában született 348-ban; korának szokásos rhetorikai és jogi neveltetését nyerte, ügyvéddé lett, majd egy provincia rectorává s magas katonai rangra emelkedett. A későbbi években szigorú keresztény életet élt és az üdvösséget költeményeivel vélte megszerezhetni, a melyeket 57 éves korában összegyűjtve kiadott. Ezek a következők: cathemerinon, tizenkét hymnus a napszakokra és a többi egyháziasan dalszerűek mint az Ambrosiuséi, inkább művésziek, az elbeszélésben és leírásban részletezőbbek, de nem minden lyrai szép és érzelmes hely nélkül; peristephanon, az előadási mód változatossága, a leírások gazdag szinezése és a mérték finom megválasztása által kiváló tizennégy hymnus vértanukra, első mintái a verses, epikai lyrai legendáknak (úgysz. vallásos balladáknak), eme az irodalom későbbi fejlődésében igen fontos műfajnak; két Tertullianust kvöető vitatkozó és tanító költemnéy, u. m. apotheosis (1084 hexameter), a Krisztus istenségére vonatkozó téves tanok megczáfolására (patripassianusok, sabelliták, zsidók, ebioniták, manichaeusok ellen), és hamartigenia, legjobb műve, a marcioniták dualismusának czáfolata és a bűn keletkezésének és a természet ez által való megváltozásának költői rajza; contra Symmachum l. II. (657 és 1132 hexameter) a régi államvallás szóvivői ellen; psychomachia (915 hexameter) a Nyugat első tisztán allegorikus költeménye, melyben az erények bűnökkel való harczának rajza által a keresztény lélek küzdelmeit festi; végre dittochaeon, 49 tetrastichon a bibliai történetekből vett képekre feliratul. P. korának nemcsak legtermékenyebb, hanem legeredetibb költője is, római jellemű, de tisztán a keresztény költészet képviselője, sőt megteremtője. – Irodalom: Carmania ed. Arevalo, Romae, 1788. Migne, Patrol. lat. 59–60. Obbarius, Tübingen, 1845. Dressel, Leipzig, 1860. Brockhaus, A. P. Cl. in seiner Bedeutung für die Kirche seiner Zeit, Leipzig, 1872. Faguet, De A. P. Cl., Freiburg, 1886. Puech, Prudence, Étude sur la poésie latine chrétienne au IV-e sičcle, Paris, 1888.

B. F.