Apulia

’Apoulia, (a. m. vízben bővelkedő ország), tágabb értelemben véve az italiai félsziget egész délkeleti részét, vagyis Dauniát, Peucetiát és déli Iapygiát foglalta magában az utóbbit Messapiának és Calabriának is hívták, legdélibb pontját pedig regio Sallentinorum-nak. Szűkebb értelemben véve A. alatt csupán Dauniát és Peucetiát értették. Ész.-nyug. irányban a frentanusok földjével volt határos, észak- és keletre az Adriai tengerrel, dél felé a Tarentumi öböllel, nyug. felé pedig Samnium és Lucaniával. Az Apenninus előhegyei beágazták az országot, a lapos tengerpart kivételével, mely fölé a Mons Garganus csúcsa emelkedett. Iapygia legdélibb pontján az Iapygium hegyfok szögellt a Tarentumi öbölbe. A. folyói közül a Frento (m. Fortore), az Aufidus (m. Ofanto); Luciana határán pedig a Bradanus (Bradano) említendő. Az ország egészben véve vízben szükölködött és a nagy forróság következtében nem is volt nagyon termékeny. Csak Calabria bővelkedett kövér legelőkben és ezek révén jó barmok- és juhokban. – A. őslakói a Iapygesek (l. o.) valának, kik később oscus törzsekkel és görög gyarmatosokkal vegyültek. Hajdanában Daunia és Peucetia lakói királyoknak hódoltak, a királyság romjain azonban városi köztársaságok alakultak, melyek közül a görög Tarentum és Brundisium vitték legtöbbre. A rómaiak a samnita háborúban járták be először A.-át és Venusiában alapítottak nagyobb gyarmatot. A Tarentum ellen folytatott háború után (282–272) pedig egész A.-t leigázták, 266. mint utolsók, a sallentinusok népe tette le a fegyvert. A városok közül nevezendők: Teanum, Apulum, Lcueria, Arpi, Venusia, Canusium, Cannae (216. csata), Ausculum, Barium, Brundisium sat. – Irodalom: Kiepert, Lehrbuch der alten Geographie és Jung J., Geographie von Italien sat. (II. kiad. 1897). Müller Iván-féle Handbuch der klass. Altertumswissenshaft egy része.