Quirites.

Valamint populus az összes római polgárságot jelenti, akként jelent quiris általában egyes római polgárt (ollus quiris leti datus, Fest. s. v. quirites). A szó származása felől eltérők a vélemények; legelfogadhatóbbnak látszik az a kettő, a melyek egyike a sabinus curis (lándsza), másikba pedig a curia szóból származtatja. Az e származtatás, mely a sabinus föld fővárosát Curest veszi alapul, semmikép sem igazolható. Valószínű azonban, hogy ezen eredetileg köznév-, később mintegy tulajdonnévszerű elnevezés összefüggésben van a római polgárság curialis felosztásával s quiris (= cuiris, v. ö. curia) a polgárt jelentené, a ki mintegy kurioV, azaz: «úr a maga portáján.» A szó korán kiment a közhasználatból s csupán egyes alakjaiban és származásaiban maradt fönn. Legismertebb a populus Romanus quirites (v. később quiritium is) használat (Liv. 1, 32. 22, 11. 26, 2); de előjön kötőszóval is, populus Romanus quiritesque (Liv. 8, 6. Fest. s. v. dici); azonkívül így is: quirites Romani Liv. 5, 41. 26, 2) és populi Romani quirites. Plin. n. h. 16, 32. Quirites ezen kifejezésekben, valamint egyedül is mint ünnepies megszólítás a polgárokat jelöli az ő belső politikai viszonyaikra való tekintetből, míg Romani a külfölddel való viszonyukban; de olykor a békeviszonyok közt élő polgárokat is militesszel való ellentétükben. Suet. Caes. 70. Tac. ann. 1, 42.