TARTALOMR

Roscii.

– 1. Sext. Roscius, jómódú és tekintélyes ameriai polgár, kit Romában a palatinusi fürdőknél a Sulla-féle proscripitók hivatalos befejezése után Kr. e. 81-ben megöltek. Cic. Rose. Am. 7, 18. – 2. Sext. Roscius, az előbbinek fia, gazdálkodással foglalkozó egyszerű ember, ki atyjának meggyilkolásakor Ameriában élt. Rokonai, T. Roscius Capito és T. Roscius Magnus, L. Cornelius Chrysogonusnak, Sulla szabadosának révén az öreg Rosciust utólagosan a proscribáltak közé iratták, jószágait elkobozták s azokon megosztozva a fiút belőlök kiűzték; majd élete ellen is lest hánytak s ennek meghiusultával C. Euricius által apagyilkosság miatt bevádoltatták. E perben a 27 éves Cicero védte őt nagy bátorsággal, tehetséggel és sikerrel 80-ban. Cic. off. 2, 14, 51. Brut. 91, 312. Gell. 15, 28. – 3. Q. Roscius Gallus (mellékneve Comoedus), egyike Roma leghíresebb és legünnepeltebb szinészeinek. V. ö. C. Lutatius Catulus epigrammáját Cic. n. d. 1, 28, 79. Rabszolgakép született (Plin. n. h. 7, 39, 128) a Lanuvium melletti Selonium faluban Kr. e. 125 táján, később azonban szabadságát megvásárolván, a föntebbi nevet vette fel s 62-ben halt meg. A természet szép alkatú s hajlékony testtel áldotta meg (Cic. i. h.) s e természeti adományhoz a mimika szorgalmas tanulása, különféle testgyakorlás és a jelentősebb szónokok (kivált Hortensius) előadásának megfigyelése révén oly alkalmazkodó képességet s díszes mozdulatokat csatolt, hogy venustasa általános elismerésre talált. Val. Max. 8, 10, 2. v. ö. 8, 7, 7. E tanulmányait szünet nélkül folytatta s a színpadon nem tett egy mozdulatot sem, melyet otthon be nem gyakorolt volna, úgy hogy a színpadon egyetlen botlást sem követett el. Mint Comoedus neve is mutatja, főkép comikus szerepekben (parasita, bordélyos) játszott, de fellépett tragoediákban is, pl. Ennius Telephusában mint Agamemnon, és különösen az oly jelenetekben tünt ki, melyek a szenvedélyek gyors váltakozását rejtik magukban s élénk előadást követelnek. Cic. Quint. 24, 77. de or. 1, 28, 130. 1, 59, 251. 1, 60, 254. 2, 57, 233. Rosc. com. 7, 20. Arch. 8. Leg. 1, 4, 11. n. d. 1, 28, 79. Hor. ep. 2, 1, 82. Quintil. 11, 3, 111. Val. Max. 8, 7, 7. Fellépéseiért óriási tiszteletdíjakat kapott, Cicero évi jövedelmét hat millió sestertiusra becsüli (v. ö. Plin. n. h. 7, 39. 40), későbbi éveiben azonban minden díjazásról lemondott. Hogy szemei kancsalságát eltakarja, behozta az álarczok használatát (Diomed. 489, 11), holott fiatal éveiben még álarcz nélkül játszott, mely időről az öregebbek 55-ben még mindig magasztalással emlékeztek meg és az újítást elitélték. Cic. de or. 3, 59. 211. Elméletileg is foglalkozott művészetével s állítólag munkát is írt a szónoklat és szinészet viszonyáról (Macr. sat. 3, 14, 12), a miért Horatius doctusnak nevezi (epp. 2, 1, 82); sőt kitüntető szinésziskolája is volt. Cic. Rosc. com. 10. 11. Kiváló volt Roscius nemcsak mint szinész, hanem mint ember is, ép azért baráti viszonyt ápoltak vele Roma legkiválóbb államférfiai, péld. Sulla (Plut. Sulla 36) és Cicero (Plut. Cic. 5. Cic. div. 1, 36. legg. 1, 4), ki őt 76-ban védelmezte a C. Fannius Chaerea elleni perben. C. Fannius ugyanis oly feltétel alatt bízta Panurgus nevű rabszolgájának kiképzését Rosciusra, hogy a majdan bejövő nyereségen megosztoznak; Panurgust azonban bizonyos C. Flavius megölte s ezért kártérítést nyujtott először Rosciusnak, utóbb pedig C. Fanniusnak is, ki aztán pert indított Rosc. ellen a kártérítés megosztása miatt. – V. ö. Grysar, Allgem. Schulz, 1832, 365 sk. ll. Wiskemann, a hersfeldi gymn. értesítőjében, 1854. Ribbeck, Röm. Trag. 671 sk. ll. Leipzig, 1875. – 4. L. Roscius (Otho), Kr. e. 67-ben mint néptribunus hozta a lex R. theatralist, mely a 14 első padsort jelölte ki a lovagok helyéül a színházban. Cic. Mur. 19. Phil. 2, 18. Att. 2, 19. Hor. epod. 4, 15. ep. 1, 1, 62. Liv. ep. 99. – 5. L. Roscius Fabatus, Kr. e. 49-ben praetor, Caesar párthíve, kit Pompejus békejavaslatokkal küldött Caesarhoz Ariminumba. Caes. b. c. 1, 8. 10. Cic. Att. 8, 12, 2. Dio Cass. 41, 5. Valószínűleg Mutina mellett esett el Kr. e. 43-ban. Cic. fam. 10, 33, 4.

SZ. I.