Sargon, Sargina

Ptolem, canonjában ’Akreanou, a feliratokon Saryu kin (Sarru ukin), annyi mint «a király így parancsolta» avagy «a király szilárd erejű.» A leghatalmasabb assyriai királyok egyike s a Sargonidák dynastiájának megalapítója, uralkodott Kr. e. 722 decemberétől 705 augustus haváig. Minthogy felirataiban szokás ellenére atyjának nevét nem említi, azt hiszik, hogy szerencsefi létére nem törvényes módon szerezte meg a koronát. Alkalmasint v. Salamanassarnak valamelyik hadvezére vagy főtisztviselője volt s voltaképen Irbának vagy Iribának hivták, e nevet azonban trónralépte után a S. névvel cserélte fel. Mindenekelőtt megadásra birta a már elődje által ostrom alá vett Samariát, melynek lakóit, számszerint 27 ezret, Babyloniába és Mediába hurczolta és helyükbe más távoli országok lakóit telepítette. Azután a felkelt Jahubidot, Hamath urát győzte le Karkarnál, el is fogta és elevenen megnyúzatta; végül pedig az elkésve segélyűl érkező Sabako aegyptusi-nubiai király ellen fordult, a kit 720-ban Raphia (Ropeh) térségein, Gazától Délre, legyőzött és Syriából kiűzött. Hasonló szerencse kisérte őt néhány arabiai törzszsel, nemkülönben a többi syriai szövetségesekkel szemben, a kiket, névszerint Damascus, Arpad és Moab királyait, végre pedig Tyrus városát megadásra kényszerítette, a honnan phoeniciai hajókon Cyprusra vitorlázott, melynek megrémült főnökei sorra adót fizettek, a mint ezt a sziget közepén felállított (most Berlinben őrzött) obeliscus feliratai tanusítják. Csakis Juda királya Akház menekült meg S. haragjától, a kinek egyébiránt évi adóját pontosan beküdte. Ugyanígy tett utóda is, a 727-ben trónra került Hizkija (Ezekiás), a ki Jezsaiás próféta bajt jósló szavára hajolván, nem csatlakozott volt a syriai ellenzékhez és Sabakóhhoz. S. uralma folyamában különösen a következő három szomszéd hatalommal mérte össze fegyvereit: Babyloniával, Elammal és az Armeniában lakó Urarti néppel. Babyloniában megfutamította annak öreg királyát Merodach Baladant, kit 719-ben még a tengerparti Bet Yakin környék ingoványaiból is elűzött. Elamban és Mediában (Dayaukku = Deioces országában) szintén véres diadalokat aratott, de ezek mégis csak muló sikert jelentettek, mert mihelyt S. hadaival elvonult, a levert fejedelmek és népek ujra elkezdték a szabadságharczot. Így volt Armeniában is, mely öldöklő harczok daczára sem szűnt meg háborogni. Békeművei közül a Kalahban, Assurban és Ninivehben épített vagy restaurált paloták és templomok említendők, első sorban a Ninivehtől Északnyugatra a mai Khorsabad helyén épített nagyszerű és tágas palota, Bit Sargina (Dur Sarukkinu, a. m. Sargon háza), melyet Botta napjainkban kiásott. E palotában érte utól S.-t a halál, 705-ben ugyanis ismeretlen tettesek orozva meggyilkolták. Fia s utóda Sinnacherib, meglehet, be volt avatva a gyilkosok tervébe. V. ö. Maspéro, Duncker, Hommel, Tiele s Winckler kézikönyveit (Assyria alatt). S. felirataiból ujabban Winckler rendezett kiadást Dia Inschriften und Annalen Sargons (Leipzig, 1889) czímen.