TARTALOMS

Scribonii

valószinüleg picenumi eredetü plebejus nemzetség. 1. L. Scrib. Libo, 216-ban Kr. e. néptribunus, 204-ben praetor volt. Liv. 23, 21. 29, 11. 13. – 2. C. Scrib. Curio, 196-ban Kr. e. aedilis volt és szép templomot épittetett Faunusnak; 193-ban praetor lett. Liv. 33, 42. 34, 54. – 2. L. Scrib. Libo, 149-ben Kr. e. néptribunus. Cic. Brut. 23, 89. – 4. C. Scrib. Curio, korának egyik legékesebb szónoka. Cic. de or. 2, 23, 98. Brut. 32, 124. – 5. C. Scrib. Curio, az előbbinek fia, 90-ben Kr. e. néptribunus. Részt vett a mithridatesi háborúban mint Sulla alvezére 84-ben, majd 76-ban consul lett s hivatali éve leteltével Macedoniába ment proconsulnak (75–73), hol legyőzte a dardanusokat és a thraxokat. Cic. Brut. 60, 217. Eutrop. 6, 2. Flor. 3, 4. Otthno az optimatákhoz tartozott; pártolta Manilius javaslatait (Cic. de imp. Cn. Pomp. 23, 68), a Catilina-féle összeesküvésben Cicero hive volt, kit később is 58-ban erélyesen védelmezett P. Clodius ellen. Cic. Att. 1, 16. Dio Cass. 38, 16. Caesar törekvéseit nem jó szemmel nézte, de mielőtt sikerrel küzdhetett volna ellene, meghalt 53-ban. Suet. Caes. 9. 49. Cic. Brut. 60, 218. fam. 2, 2. Többször szerepelt mint szónok, de úgy látszik nem nagy sikerrel. Cic. Brut. 59, 213. or. 37, 129. – 6. C. Scrib. Curio, az előbbinek fia, rendkivül tehetséges, de jellemtelen, romlott ember. Először a köztársaság hive volt, később 50-ben, mint néptribunus, megfizettette magát és nyiltan a Caesar pártjára állott s általában nagy szerepe volt a polgárháború kitörésében. Caesar alatt harczolt azután jó darabig, mig végre Africában a Juba elleni háborúban elesett. Vell. 2, 38. Plut. Caes. 29. Suet. Caes. 29. App. b. c. 26. Plin. 36, 15. Cicero (Brut. 81, 280) rendkívül jeles szónoknak mnodja. – 7. L. Scrib. Libo, Pompejus, Varro és Cicero barátja, Sex. Pompejus apósa. Cic. fam. 1, 1, 3. Att. 16, 4. acad. 1, 1, 3. 49-ben mint Pompejus hajóhadának parancsnoka sikeresen harczolt Dalmatiában Dolabella ellen. Dio Cass. 40, 40. Caes. 3, 5. 39-ben sikerült vejét a triumvirekkel kibékítenie. App. b. c. 5. 52. 34-ben consul lett. Dio 49, 38. Cicero szerint igen művelt és tudománykedvelő ember volt (acad. i. h.). – 8. Scribonia, az előbbinek testvére, először P. Cornelius Scipio Nasica, később Octavianus (második) neje. Scipiótól született egy leánya Cornelia, a triumvir Lepidus testvérének, Luciusnak neje. Propert. 5, 11. Octavianustól szülte Liviát, kinek megszületése után el kellett hagynia az udvart. – 9. L. Scrib. Libo Drusus. Tiberius császár állitólag trónkövetelőnek nézte s egyéb okot nem találván, magia és boszorkányság miatt állitotta a törvény elé; S. megelőzte az itéletet s öngyilkos lett. Tac. ann. 2, 27. Suet. Tib. 25. Dio Cass. 57, 15. – 10. Scribonia, M. Licinius Crassus neje, és egy Cn. Pompejus anyja; Claudius császár gyermekeivel együtt megölette. Suet. Claud. 17. – 11. Scribonius Proculus, római senator, kit Caligula alatt a senatusban megöltek. Suet. Cal. 28. – 12. Scribonius Proculus és Rufus, testvérek, az előbbinek fiai, Germania helytartói. Mindkettő Nero kegyetlenségének lett áldozata 67-ben, Tac. ann. 13, 49. hist. 4, 41. dio Caes. 63. 17.

I. B.

13. Scribonius Largus, siciliai származású, nagyhírű orvos a Kr. utáni első században Romában, a ki egy compositiones medicamentorum czímű, becses gyógyszertanműnek szerzője. Egyes írók tévesen a Designatianus nevet is tulajdonították neki. Claudius császárnak udvari orvosa volt és e minőségben a császárt 43-ban Kr. u. Britanniában is kisérte. Számos kiváló görög orvosíró műveinek felhasználásával és a saját nagykiterjedésű orvosi gyakorlatában szerzett tapasztalatai alapján meglehetősen barbár latin nyelven írta meg vénygyüjteményét, melyet Galenus is dicsérőleg emleget és a mely évszázadokon át gyakran használt forrásmunkául szolgált az orvosoknak. Műveit egy előkelő barátjának, Cajus Julius Callistusnak, Caligula egy szabadosának ajánlotta, a ki Claudius uralkodása alatt nagy befolyásra tett szert (Dio Cass. 59, 19. Plin. n. h. 36, 7, 12) és Scr. munkáját magának a császárnak kezeihez juttatta. Scr. e művében sorra véve az összes betegségeket (még pedig az ő korának szokása szerint elkezdve a fejen és (végezve a lábakon) az ellenükben használandó egyszerű valamint összetett gyógyszerek készítési és alkalmazási módjait ismerteti. Az összesen 273 compositiót tartalmazó munkában sok népies gyógyeljárás és babona ajánlása mellett értékes részletek is foglaltatnak. Igy itt találjuk az opium készítésének legelső helyes leírását. Ugyancsak Scr. volt az első, a ki gyógyszerként ajánlotta a villamosságot, a mennyiben tartós főfájás valamint kínzó köszvényrohamok eseteiben egy, esetleg két v. három fekete villamos halnak (torpedi nigra vivans, narkh), vagyis a mai tudományos néven zsibbasztó rájának (raja torpedo L.) a fájdalmas helyhez való tartását javasolta, a mire állítása szerint csakhamar zsibbadás érzete, majd pedig a fájdalomnak teljes eltünése következik be. Scr. kellőképen hangsúlyozta az individualizálás szükséges voltát is és kiemelte, hogy az általa felsorolt gyógyszerek megválasztásánál nem csupán a betegség jellegét, hanem a beteg életkorát, testalkatát valamint a climatikus viszonyokat is tekintetbe kell venni. Scr. művét nyomtatásban legelőször Ruellius adta ki 1529-ben Parisban, 1655-ben Rhodius ujra kiadta, még pedig egy Lexicon Scribonianum kapcsolatában; jelentőségesebb kiadások még a Bernhold-féle, Strassburg, 1786 és a Helmreich-féle, Leipzig, 1887. Legujabban 1896-ban a compositiones medicamentorum egy részét Felix Rinne német forditásban adta ki, bő magyarázatokkal kisérve, a Histor. Studien aus dem pharmacolog. Instit. d. Univ. in Dorpat cz. gyüjtőmunka ötödik kötetében. Fabric. Bibl. lat. ed. Ernesti 3, 523. E. x. F. Meyer, Gesch. d. Bot. 2, p. 26–32. Handb. der Gesch. der Med. 1902, p. 353.

TI. M.

725. Olvasó ifjú (reliefkép)

725. Olvasó ifjú (reliefkép)