TARTALOMS

Semiramis

SemiramiV, a medus-perzsa mondák szerint az assyriai világbirodalom egyik alapítója, Ninus király (l. o. 1) neje. Midőn ez utóbbi, Niniveh város mesés alapítója, előázsiai hódításait Bactra városával akarta szaporítani, az épen oly vitéz mint szép és okos Semiramisszal találkozott, melynek bölcs tanácsával élve Bactrát bevette. Azt beszélték, hogy Semiramis Derceto phoeniciai istennő leánya és hogy Oannesnek, Syria helytartójának neje lett volna, kitől Ninus elragadta és feleségévé tette. Midőn Semiramir Ninus halála után maga nyerte el a trónt, a még Ninivehnél is szebb Babylont építtette, melyet óriási magas és széles falakkal vett körül. Később Ecbatanát építette és világra szóló hadjáratokat folytatott nemcsak Ázsiában hanem Africában is, nevezetesen Aegyptusban és Aethiopiában, a honnan szerencséje az Indus mellékére csábította. Itt azonban Stratobates királytól vereséget szenvedett, mire visszatért Babyloniába. Mikor megtudta, hogy saját fia Ninyas összeesküvést szőtt ellene, lemondott az ő javára a trónról és Istar istennő kedvelt állatjává, galambbá változott. A régiek százféle regét meséltek hősi tetteiről és elpuhultságáról, és számos országban utóbb győzelmi emlékeket mutogattak, melyeket állitólag S. emelt. Ujabban a tudomány kiderítette, hogy S., csak úgy mint férje Ninus, sohasem élt, és hogy voltaképen Derceto-Astarte phoeniciai és az ezzel rokon Istar Bilit assyr-babyloni istennőnek a képmása, kiknek a főtulajdonságait, egyrészt a bátorságot és vakmerőséget, másrészt az erkölcsi romlottságot Semiramisra átvitték. S. az assyriai Venusnak, Ninus az assyriai Herculesnek tekintendő. Diod. 2, 1 sk. Ctesias nyomán. Strabo 2, 80. 84. 16, 737. Megjegyzendő, hogy III. Ramman Nirari babyloni királynak anyja (Kr. e. 800) körül egy Szummurramit nevű babyloni nő vala, a ki férje III. Szamszi Ramman király elhunyta után mint kiskorú fiának gyámja több rendbeli győztes hadjáratot viselt és meglehet, hogy ezzel a Semiramis legendához szolgáltatott anyagot. Hdt. 1, 184. Utóbb minden nagy és szép műemléket és egy csomó győzelmet tulajdonítottak Semiramisnak. Haugh angol tudós Nitocris aegyptusi királynőben keresi a Semiramis mondakör eredetijét. – Irodalom: Lenormant, La légende de Semiramis (1872). Haigh értekezése a Zeitschrift der deutschen morgenländischen Gesellschaftban (1874. évf.). Maspéro, Duncker, Hommel, Tiele, Winckler kézikönyvei az őskeleti népekről, nevezetesen Babyloniáról és Assyriáról.

M. L.