TARTALOMA

Archelaeus

ArcelaoV. – 1. Temenus fia, Hercules unokája, ki testvéreitől elűzve Macedoniába jött Cisseus királyhoz, ki trónját és leányát igérte neki, ha veszélyes háborujában segítségére lesz, de igéretének teljesítése helyett el akarta veszteni. A. a királyt a neki magának ásott verembe dönté és menekült, majd Apollo segítségével Aegae városát alapította. Hygin. fab. 219. Euripides drámája Archelaus. – 2. Sparta királya az Agis családjából Lycurgus korában. Her. 7, 204. Paus. 3, 25. – 3. Macedoniai 2. Perdiccas törvénytelen fia, ki eltévén láb alól a törvényes örököst, továbbá nagybátyját Alcetast és ennek fiát Alexandert, véres erőszakkal jutott a trónra 413-ban Kr. e. Plat. Gorg. 471. Ael. v. h. 12, 43. 410-ben az elpártolt Pydnát az athenaeiek segítségével, kiknek a peloponn. háború végső szakaszában barátjok lőn, bevette. Diod. Sic. 43, 19, 1 k. A trónja megszerzésében elkövetett bünöket népe anyagi és szellemi jólétének előmozdításával igyekezett jóvá tenni: gyarapította a királyi hatalmat, jobbá tette a sereg felszerelését, az ország védelmi képességét, a mennyiben útakat és erősségeket épített, ezzel egyszersmind előmozdította a kereskedelmet, mit bizonyít az a sok pénz is, melyet uralkodása idejéből találnak, ő hozta be a phoeniciai pénzrendszer helyett a lyd-perzsát. Thuc. 2, 100. Népe szellemi művelésén, a hellen kultura, költészet és művészet terjesztésén fáradozott. E czélból zenei s egyéb versenyeket létesített, udvarába görög költőket s művészeket gyűjtött. Ott tartózkodtak egyebek közt Euripides, Choerilus, Zeuxis, ki palotáját festményekkel diszítette. Meghalt 399-ben vadászat alkalmával, tán véletlenül, de valóbbszinü, hogy összeesküvés folytán. Diod. Sic. 13, 103, 5. 14, 37, 5. Arist. Pol. 8, 10, 1311 b. 8 kk. Plut. Amat. 23. Plat. Alcib. 2, 141 d. Ael. v. h. 2, 21. 13, 4. 14, 17. Diog. Laërt. 2, 25. Dio Chrys. 13, 431 k. – 4. A pontusi VI. Mithridates Eupator görög születésű hadvezére. A rómaiakkal kitört viszályban a Bithynia elleni hadjárat alatt 88 tavaszán megverte III. Nicomedest (Strab, 12, 562. App. Mithr. 18), a további kisázsiai küzdelemben, azonban Sipylusnál visszaveretett s megsebesült. App. Mithr. 21. Paus, 1, 20, 5. Ezután a király nagy sereggel Görögországba küldte, ott kezére kerültek a Cyclades szigetek, hozzája álltak Delos és Athenae, majd a spartaiak s achaeusok, utóbb pedig Boeotia is. A chaeroneai sikertelen ütközet után Aristionnal, Athenae tyrannusával, Bruttius római legatust elűzték a Piraeusból. App. Mithr. 28, 29. Időközben 87 tavaszán megérkezett Sulla is, kinek a Praeust védve egy ideig vitézül ellenállt (App. Mithr. 40. Plut. Sull. 14. 15), míg végül Chaeroneánál a Mithridatestől küldött segítség mellett is teljes vereséget szenvedett. App. Mithr. 40–45. Plut. 16–19. Ezután a partvidéket zavarta s a 80 ezernyi ujabb segítséggel a boetiai Orchomenus mellett csatát kisérlett meg, de egész serege megsemmisült. App. Mithr. 49. 50. Plut. 20–22. Az erre következő béketárgyalásokon sikeresen támogatta ura ügyét, s a békét Mithridatesre nézve elég szerencsésen létrehozta 84-ben. App. 56–58. Plut. 23 kk. Mindennek daczára azzal gyanusították, hogy urát elárulta, s e miatt ura kegyét elvesztvén a rómaiakhoz menekült és nekik a második és harmadik hadjáratban jó szolgálatokat tett. App. Mithr. 64. Plut. Luc. 8. Dio Cass. 39, 57, 2. – Irod. Mommsen, RG. 6. kiad. Hertzberg, Gesch. Griechenl. u. d. Röm. Reinach, Mithr. Eupat. Holm, Griech. Gesch. – 5. Az előbbi fia. Pompejus Kr. e. 63-ban a pontusi Comanában az istenanya főpapjának királyi hivatalával ruházta fel. Mithridates fiának adva ki amgát, eljegyezte Ptolemaeus Auletes leányát s Aegyptus királyává lett, de a Ptolemaeust visszahozó A. Gabinius elleni csatában életét vesztette. Strab. 12, 558. 17, 796. App. Mithr. 114. Cic. pro Rab. 8. – Irod. Sharpe, Gesch. Ägypt. – 6. Az előbbi fia s utóda Comanában. 51-ben összeesküdött a cappadociai király Ariarathes ellen, mire Cicero, Cilicia proconsula az országból kiűzte, Caesar pedig 47-ben hivatalától megfosztotta. Strab. 12, 558. Cic. ad fam. 15, 4, 6. App. Mithr. 121. Caes. b. al. 66. – 7. Az előbbi fia, kit Sisinesnek is neveztek. M. Antonius 41-ben Cappadocia királyává tette, de 36-ig X. Ariarathesszel, a régi dynastia sarjadékával kellett megküzdenie. Strab. 12, 430. App. b. c. 5, 7. Dio, 49, 32, 3. Az Octavianus és Antonius közti harczban Antonius pártján volt (Plut. Ant. 61), de megtartotta királyságát, mert a csata után rögtön Octavianushoz szegődött (Dio, 51, 2, 1), ki 20-ban Cilicia egy részét is neki adta. Strab. 12, 535–555. Dio. 54, 9. 2. Alattvalóival sok baja volt, be is vádolták Augustusnál s ügyét Tiberius védelmezte. Suet. Tib. 8. Dio 57, 17. Tiberius kegyét azonban eljátszotta C. Caesarnak való kedvezésével, s e miatt Tiberius trónra jutván Rómába csalta és a senatus előtt vádat emelt ellene, de mielőtt itéletre került volna a dolog, 17-ben Kr. u. meghalt. Tac. ann. 2,42. Dio, 57, 17, 4. Az irodalommal is foglalkozott, irt egy chorographikus munkát, melyet Juba felhasznált. Diog. Laërt. 2, 17. – Irod. Gardthausen, Augustus, Gutschmied, Kleine Schriften. Susemihl, Griech. Litteraturgeschichte. – 8. Herodesnek, Judaea királyának fia, Kr. e. 4-ben követte atyját a trónon, de csakhamar meggyülvén baja az elégületlen zsidókkal, Augustusnál keresett segítséget és támogatást, kihez egyszersmind testvére Antipas is fordult. Augustus mellette döntött és megkapta atyja birodalmának felét, de már 6-ban számkivetésbe kellett mennie, mert a zsidókkal kegyetlenül bánt s országa Syria provinciához csatoltatott. Dio. Cass. 55,27. – Irod. Schürer, Geschichte des jüdlischen Volkes im Zeitalter Jesu Christi.

SZ. I.