Serica, Sinae

Shrikh, Sinai. Az ősrégi sinai (khinai) népről való ismereteiket a régiek a belső ázsiai kereskedő népektől vett adatokból szedték; ennek következtében ezen ismeret nagyon hiányos volt. A nép nevét a hatalmas Csin dynastiától vette, a mely körülbelül Kr. e. 250-től fogva uralkodott. Serica országa, a melyet eleinte a bactriai birodalom határain túl kerestek, aztán pedig mind távolabb K. felé helyeztek, későbbi irók véleménye szerint É.-on valamely ismeretlen földdel, Ny.-on Scythia extra Imaummal, D.-en Indiával és a Sinae földjével volt határos, tehát Khina közepét foglalta magában. Hegyei: É.-on az Asmiraeus (m. Jablonoj?), Annibus (m. Szajan?) és Auxacius (m. Altaj?) hegyek: D.-en az Emodus Sericus (m. Bajan Kara). Folyói: a Cottiaris (m. Janczekiang?) és Bautisus (m. Hoangho?). Az ország legfontosabb iparczikke a selyem volt, shrikon, sericum; ez az ország nyelvéből való szó, melyből a régiek az ország (Shrich), a nép (ShreV) és fővárosa (Shra, nyilván a m. Szingan, mások szerint Peking) nevét képezték. A régiek szerint a Seres népe szelíd, jóindulatú, szereti a nyugalmat és kényelmet, nagy és gazdag városokban lakik, azonban más népektől teljesen elzárkózik. A khinai falat Amm. 23, 6 említi. A Sinae nevű nép országának nincs külön neve; határa É.-on Serica, K.-en a keleti óczeán, D.-en a colpoV megaV (a dél-khinai tenger), DNy.-on India trans Gangem; tehát a mai déli Khina. Ptolemaeusnál olvasható a Sinwn kolpoV (ma a kantoni vagy makaói öböl) és a QhriwdhV kolpoV (m. a fukiani tengeri út). Folyói: az Aspithras (m. Szongha) és az Ambastus (m. Szikiang). Cattigara kikötővárosa nyilván a m. Hangcsen, Thinae fővárosa pedig m. Khaifung. A tenger partján a régi irók szerint aethiopsok laknak; ezek alatt a sötétbőrű őslakósokat kell érteni. A sinae és a Seres népe sok, Ptolemaeustól felsorolt népségre oszlott. Khinai kútfők a Kr. u. 2. és 3. században való római követségekről emlékeznek meg, pl. 166-ban M. Aurelius Antoninus idejéből.