Sextus Placitus Papyrensis

a kit egyes írók összetévesztve Plutarchus unoaköcscsével Sextus Philosophus Platonicus néven is emlegettek, hírneves orvos volt a Kr. utáni negyedik században és barbár latin nyelven egy de medicamentis in animalibus czímű és 34 fejezetből álló gyógyszertani művet írt, a melyben Plinius nyomán mindazon gyógyszerek készítését, alkalmazását és hatását ismerteti, a melyeket az állatok, nevezetesen az emlősök (ideértve az embert is) és a madarak szolgáltatnak. E munka már élénken visszatükrözteti azt a nagymérvű és elszomorító sülyedést, mely a római világbirodalom politikai hanyatlásával egyidejűleg az orvostudomány terén is beállott. Annak jellemzésére, hogy ebben a korban mennyire megrontotta a babona az emberek megfigyelő és itélő képességét, szolgáljon például S. következő állítása: «A ki egy újszülött kutyát megfőz és teljesen elfogyaszt, élethossziglan mentes marad a kólikától». S. műve nyomtatásban legelőször 1538-ban jelent meg Nürnbergben és Baselben, legutóljára pedig Ackermann adta ki 1788-ban Nürnbergben. Kiemelendőnek tartom, hogy azt a munkát egy kiváló honfitársunk, a bártfai születésű Henisch György (1549–1618), a ki Baselben doctori oklevelet nyervén, később az augsburgi főiskolán működött, mint a mennyiségtan tanára és mint könyvtáros, német fordításban is kiadta a következő czím alatt: Sextus Platonius, Artzney-Buch von Vöglen, wilden u. zahmen Thieren, wie man dieselb in der artzney für allerhandt krankheiten brauchen sol etc. jetzt erstmals versteutscht durch Georgen Henisch von Bartfeld, Basel, 1574.