TARTALOMS

Siscia

római város Felső Pannoniában. Mielőtt a rómaiak elfoglalták s helyőrséggel ellátták, Segestica (Segestikh, Strabo) vagy Segesta (Segesta, Appianus) volt a neve. Mellette folyt el az Isterbe ömlő Saus (Strabo 4, 6, 10), úgy hogy Italiából az árukat könnyen lehetett Segesticába és a Pannoniihez szállítani. Strabo u. o. és 7, 5, 2. Segesticénél torkolott továbbá a Colapis (Kulpa) folyó a Sausba (Strabo 4, 6, 10), s Plinius (4, 25) szerint a két folyómeder által képezett szigetet hivták Segesticának. Appianus (Illyr. 22) kitünően megerősített városnak mondja, melyet a Száván kívül még egy széles árok is védett. Ma ezen helyen Sziszek városa áll. A rómaiak Octavianus előtt már kétszer betörtek területére, de eredmény nélkül. App. Illyr. 22. Octavianus elhatározása, hogy elfoglalja Segesticát, annál érthetőbb, mert a Daci ellen tervezett háborút, s így Segesticát igen alkalmas helynek találta arra, hogy onnan a támadást intézze és seregét élelemmel ellássa Strabo 4, 6, 10. 7, 5, 2. App. Illyr. 22. Mint Appianus (u. o.) elbeszéli, Octavianus Kr. e. 35-ben előre felszólította a Segestabelieket, hogy fogadjanak be római helyőrséget s száz túszt adjanak. A hajlandóság kezdetben megvolt reá, de midőn Octavianus a város alá ért seregével, a nép becsukta a kapukat. Octavianus erre a várost kettős sánczczal zárta körül s miután a Segesta segitségére jött pannoninusokat legyőzte, a segestaiak az ostrom harminczadik napján megadták magukat. A város azon megerősített része, hova Octavianus 25 cohors katonaságot helyezett el, már akkor kaphatta a Siscia nevet. Siscia vára, mint Strabo (4, 5, 2) megjegyzi, Segestica közelében állott. A sisciaiak fellázadása a következő évben sikertelen maradt (App. 24); nem is kisérlették meg többé azután függetlenségüket visszaszerezni. A nagy pannoniai háborúban (Kr. e. 6–9-ben) Siscia szolgált Tiberiusnak főhadiszállásul. Dio 55, 30. Azon három legio közül, melyeket Augustus halálakor Pannoniában találunk (Tac. ann. 1, 30), valószínűleg a legio IX Hispania táborozott Sisciában. Pliniusnál (3, 25) Siscia már mint colonia szerepel. Mint a Flavia melléknevéből, melylyel a CIL III 4471.11029 feliratokban s talán a 3951 feliratban is találkozunk, kitünik, Vespasianus császárnak kellett Sisciát coloniává megtenni. De már akkor nem volt legioállomás s azután sem került többé Sisciába legio. A legio XV Apollinaris, a hová a CIL III 10853 feliratban említett centurio tartozott, tudvalevőleg Poetovióban s aztán Carnuntumban tartózkodott. Egy más feliratban (CIL III 151811) a legio XIII gemina egyik katonájáról van szó, a mely legióról szintén tudjuk, hogy Carnuntumban volt tábora s ép azért érthető, hogy nyomai más felső pannoniai városokban is föltalálhatók. Azt, hogy Siscia beneficiarius állomás volt, több felirat is (CIL III 3948. 3849. 3955. 3957. 3970. 10839-3950. 10843. 15180) bizonyítja. A beneficiarius állomások, mint Domaszewski (Die Beneficiarierposten und die röm. Strassennetze, Westd. Zeitschr. 1902. 159. l.) kimutatta, mindenütt ott találhatók, hol útkeresztezés volt. Sisciában két fontos útvonal metszette egymást. Az egyik (Itin. Ant. 59) a Száva mentén haladt s a legrövidebb szárazföldi összeköttetést alkotta a Balkán és Italia között. Az Itinerarium (259. 260) szerint Emona és Siscia között a távolság a municipium Latovicorum nevű állomáson (Treffen) át 115 r. mérföld, a mely méret igazolja azt, hogy Siscia a mai Sziszek fekvésének felel meg. A másik fő utvonal (Itin. 272) Dalmatiából jött s Siscián át Poetovióba (Pettau) s onnan a Duna partján fekvő legfontosabb legioállomásig, Carnuntumba vezetett. Siscia másik mellékneve Septimia, Septimius Severus császártól ered s gyakori előfordulása a feliratokban (CIL III 4193. 10836: colonia Septimia Siscia Augusta. 3973. 3976. Brambach 464) mutatja, hogy a város mennyire büszke volt rá. Pedig csak puszta kitüntetést jelenthetett. A tribust, melybe Siscia tartozott, feliratokból nem ismerjük, de aligha lehettet más, mint a többi flaviusi coloniáé, a tribus Quirina. A városi tanács mellett, melynek tagjairól (decuriones) a CIL III 3976. 10820. 10836. 10856 feliratokban van szó, a lakosság élén a két duumvirt találjuk (CIL III 10856: II vir jure dicundo). A 10836 felirat aztán még egy quaestorról emlékezik meg. A papi méltóságok közül ismeretes a flamen. CIL III 10856. Augustales előfordulnak a CIL III 3961. 3973 és 3974 feliratokban. A mi a mesteremberek czéheit illeti, fölemlíthető a collegium centonariorum, melynek praefectusát megnevezi a CIL III 10836 felirat és a collegium dendrophororum. CIL III 10858. A 10844 és 10845 feliratokban közelebbről meg nem határozható collegiumokra van utalás. Mindenesetre figyelemre méltó a CIL III 3980 feliratban említett magister mimariorum. Csak két felirat vonatkozik császárokra. Az egyik (CIL III 3968) 125-ből Hadrianus császárnak szól, a másikat (u. o. 3958) Marcus Aurelius jólléteért készítették. Siscia többé-kevésbé később is megtartotta régi jelentőségét. Ha a helytartó nem is lakhatott falai között, a CIL III 3964 feliratból mégis kitünik, hogy ott volt Felső Pannonia levéltára (tabularium), s mivel a 3960 feliratban említve van Felső Pannonia pénztárnoka (dispensator), ott kellett lenni a pénztárnak (arca) is. Siscia volt továbbá a vectigal ferrariarum állomása, melynek arcariusa a CIL III 3953 feliratot vésette. Végre, mint tudva van, a 4-ik században Sisciában pénz is vertek (V. ö. CIL III 14340) s a procurator monetae Siscinae helyet foglal a Notitia Dignitatum czímű állami schematismusban (p. 48). A CIL III 10851 feliratban említett splendor urbis mellett szól, hogy a 3969 sz. alatt ismeretes cistán Siscia a római birodalom legelső városai, Roma, Constantinopolis, Nicomedia és Carthago között szerepel. A későbbi írók mégis ritkábban említik mint a szomszéd Sirmiumot, de csak azért, mert a császárok nem használták tartózkodási helyül. Annál valószínűbb, hogy a corrector Saviae székhelye volt. A Notitia Dignitatumból (p. 47) még megtudjuk, hogy Sisciában székelt a praepositus thesaurorum. Ugyanezen forrás (p. 92) szerint ugyanott állomásozott az utolsó időben a tribunus cohortis III Alpinorum, nemkülönben a praefectus classis Aegetensium. Siscia latin feliratai között képviselve vannak a keresztény vonatkozásuak is, minők CIL III 3996. 3996a, CIL III p. 384.

K. BÁ.