Stimula

római istenasszony, egyike azoknak a hatalmaknak, a kik az ember mindennapi élete fölött őrködnek és a kikhez bizonyos helyzetekben és hangulatokban fohászkodtak. Ezek között S. a heves ellenállhatatlan ösztönnek a megszemélyesítése, de nemcsak a szerelem ösztönéé, hanem pl. a becsvágyé is, mely az embert sarkalja és nagy tettekre indítja. Lassanként azonosították Semelével, a mihez kétségkívül hozzájárult nemcsak a két név külső hasonlatossága, hanem a két istenasszonynak belső egyezése is, a mennyiben Semele Thyone az, a ki a női szívet szenvedélyre lobbantja (úgy látszik a S. és Semele név között a Simula név képezi az átmenetet Liviusnál 39, 12). Az istenasszonynak Romában egy berke volt a Tiberis mellett, a melyben Bacchus tiszteletére ünnepségeket ültek, s a mely szerepet játszott ama botrányokban is, melyek 186-ban a senatus ismeretes szigorú intézkedésére szolgáltattak alkalmat (S. C. de Bacchanlibus). Preller, Römische mythologie 1, 324. 2, 213 Clausen, Aeneas 1343 és 1704. Merkl, Proleg. ad. Ovid. fast. p. 216, 218.