Superi

(dii), a felsőbb istenek, beleértve az alvilágiakat is (Lucanus 6, 748), azután az ég istenei ellentétben a földiekkel (terrestres) és az alvilágiakkal (inferi). Ez a beosztás megfelel a természet tüneményeinek, melyeknek főcsoportja az égre és a földre vezetendő vissza. A tenger istenségei a latin népeknél a földi istenségekhez tartoztak, a tűz istenei az égiekhez sorakoztak. A mellett azonban egy külön csoportba foglalták össze azokat az isteneket, a kik a föld méhében parancsolnak, a kik a vetést gondozzák és az elhunytak lelkeit a tulvilágon vezérlik, ezeket szembe állították a föld és az ég isteneivel. V. ö. Drakenborch ad Livium, 1, 32, 9.