Syracusae

Surakousai, dór lakosainak dialectusában Suracosai, Siciliának legjelentékenyebb s az egész antik világnak egyik legnagyobb legnépesebb és legszebb városa (urbem Syracusas maximam esse Graecarum, pulcherrimam, omnium saepe audistis, mondja róla Cicero, Verr. 4, 117), Sicilia keleti partvidékén, a megarai öböltől Délre terült el (a 751. á. Syracusa tervrajza). Corinthusi gyarmatosok alapították Archias vezérlete alatt, még ugyanabban az évben (734), a melyben a chalcisi ionok a sziget legrégibb gyarmatát Naxust. Thuc. 6, 3. A görögök legelőször a parthoz nagyon közel fekvő kis Ortygia (ortux = fürj) vagy Nasus (NasoV) szigetén telepedtek le, a hol akkor a phoeniciaiak laktak. E szigetet Északon keskeny de mély szoros, Délen és Nyugaton széles öböl választja el a parttól; az előbbi volt a kis kikötő, Laccius, mely később, midőn Syracusae hadi hajói benne állomásoztak, lánczokkal egészen el volt zárható; az utóbbi a kereskedelmi, Nagy Kikötő (Porot maggiorenek hivják még ma is), melyben állítólag 160 hajó-állás (dock, newsoikoi) volt. Ide ömlött a kis szigeten fakadó, halakban gazdag Arethusa forrás, és ezzel szemben a szárazföldről jövő és a Cyanével bővült Anapus (Anapo), melynek torkolatánál volt a Lysimelia v. Syraco nevű mocsár (a város állítólag ez utóbbitól kapta a nevét). Ortygián épült a város két legrégibb temploma, az egyik a sziget északi csúcsán, a másik az Arethusa mellett; az elsőt a Diana, a másikat (mely most a város székesegyházába van beleépítve) a Minerva templomának szokták nevezni (Cic. Verr. 4, 118), pedig az előkerült feliratok tanúsága szerint az u. n. Minerva templom volt a Dianáé, míg a másik Apollónak volt szentelve. Itt épült később Hiero király palotája, mely a rómaiak idejében a praetorok lakása volt. Cic. u. o. Nem sokára szűk lett a kis sziget a lakosságnak, melynek gyarapodását már abból is megitélhetjük, hogy már a 7. században Acraet és Casmenaet, a 6.-ban pedig Camarinát alapíthatta s lassanként az Ortygiától Északra vonuló parti fensíkot, a későbbi Achradinát is benépesítette (acraV = vadkörte). A két városrészt már korán hid, illetőleg töltés kötötte össze, melyen később Dioynsus fellegvára épült. Az Achradina kb. 6-szor akkora volt mint az Ortygia, déli része a később börtönül szolgáló Latomiaevé (kőbányák) volt kivájva, melyeknek helyét ma gyönyörü kertek foglalják el. Az egész városrészt hosszában széles utcza osztotta két részre. Itt volt Cicero szerint a forum, melyen gymnasiumok és palaestrák közepette a hős Timoleon sírja (Timoleontinum), a prytaneum, hatalmas csarnokok és az olympusi Zeus temploma állottak. Achradinát Ortygiával együtt fal vette körül. Északi részétől Nyugatra terült el a szintén fallal körülvett Tycne, nagy gymnasiumokkal és templomokkal, a városnak legsűrűbben lakott része, mely nevét az istennőnek (Fortuna) ott emelkedő templomától nyerte. Cic. u. o. Ettől Délre terült el a Neapolis (Nea poliV), benne állott Ceresnek és Liberának fényes temploma; északi legmagasabb részén, ott, hol az athenaei expeditióban oly sokat emlegetett Epipolae magaslattal (a név magyarázatát adja Thuc. 6, 96) érintkezett, állott a nagyszerű színház; itt volt egy magaslaton levő berekben (temenoV) Apollo Temenites óriási bronzszobra, melyet Tiberius császár vitetett el onnan (Suet. Tib. 79), s a melyről az egész vidéket Temenitesnek is szokták nevezni. Ezeket a városrészeket, melyeknek mindegyikét Cicero urbs maximának hajlandó nevezni (u. o.), továbbá az Epipolaet az idősebb Dioynsius óriási (kb. 14 klm. hosszú) fallal vette körül, mely a Trogilusnál a Tyche északi részén, nem messze a Hexapyla nevű megerősített kaputól kezdődött s az Epipolae északi részén haladt nyugati irányban a magaslat legkeskenyebb részeig, hol a Labdalum erődtől Keletre az Euryalus erőd állott, innen pedig vissza délkeleti irányban egész a nagy kikötőig és a Lysimelia mocsár északi részéig, hol is az Achradinát és Ortygiát védő régi falhoz csatlakozott. A munka gyors menetéről fogalmat nyujthat az a körülmény, hogy a Hexapylától az Euryalusig terjedő 30 stadiumnyi, tehát kb. 4500 m. hosszú rész 20 nap alatt készült el; igaz, hogy a tyrannus, akár csak egy keleti despota, 60,000 embert kényszerített a munkára. Diod. Sic. 14, 18. Syracusae ezáltal szinte bevehetetlenné vált, hiába ostromolták szárazon és vizen a carthagóiak és a rómaiak, és csak árulás utján tudták kézre keríteni. E városrészeken kívül a nagy kikötő mellett az Anapus folyótól Délre a magaslaton fekvő Olympieum (Zeus templom) táján még egy külváros is keletkezett, a Polichne, közel a Dracon erődhöz. A város története az egész szigeté is (l. Sicilia). Régi fénye a római hódítás után teljesen eltünt; folyton sülyedt, úgy hogy Augustus római coloniát küldött ki, hogy a városnak legalább az Ortygiával szomszédos része ne legyen egészen lakatlan. A leírás, melyet Cicerónál a Verrinákban olvashatunk, nem az ő korabeli Syracusaere illik, hanem egy Kr. e. 3. századbeli görög történetírónak, Timaeusnak munkájából van átvéve. V. ö. Holm czikkét a Baumeister-féle Denkmälerben és Iw. Müller, Handbuch, 3, p. 285. A Siciliánál felsorolt műveken kívül említendő még: F. S. Cavallari, A. Holm és Cr. Cavallari, Topographia archeologica di Siracusa, Palermo, 1883 (német átdolgozásban kiadta Lupus, Die Stadt Syracus im Altertum, Strassburg, 1887). Cavallari, Appendice alla topographia archeologica di Syracusa, Torino 1891.