TARTALOMT

Theramenes

QhramenhV, az attikai Stiria (Steiria) demosbeli Hagnon fia (mások szerint Eupolis fragm. 237 és Aristoph. ran. 970. félremagyarázása alapján csak gyámfia), Socrates és Prodicus tanítványa, nem közönséges tehetségű és kiváló szónoki műveltségű athenaei államférfiú, a mérsékelt aristocratia híve, kit azonban hazájának zilált viszonyai nem egy ízben a következetlenség és köpenyegforgatás gyanújába juttattak. Már kortársai is KoJornoV-nak (mind a két lábra egyformán illő szinpadi sarúnak) csúfolták. Xen. Hell. 2, 3, 31. Arist. ran. 534 skk. A 411-iki alkotmány módosításban először iparkodott megvalósítani politikai ideálját (l. Négyszázak), a hoplita-censuson alapuló mérsékelt aristocratiát. De a viszonyok nyomása alatt csakhamar meghasonlott pártfeleivel, s az eretriai vereség után velük szemben foglalt állást. Thuc. 8, 89 skk., de v. ö. Meyer, Gesch. des Alt. 4, 599 skk. Egy ideig aztán ő volt a legbefolyásosabb ember Athenaeben. Az arginusaei csatában (406. Kr. e.) mint trierarchus ő is részt vett, s mikor a pörbefogott hadvezérek rá és Thrasybulusra akarták hárítani az elkövetett mulasztást, ellenük fordult és így főokozója lett a hadvezérek törvénytelen elitélésének. Xen. Hell. 1, 6, 7. Az aegospotamii csata után, mikor Lysander ostrom alá fogta Athenaet (404. Kr. e.), saját kivánságára őt küldték követnek Lysanderhez a békefeltételek megállapítására, s ekkor szándékos késedelmezésével oda juttatta az athenaei democratiát, hogy ennek minden föltételbe bele kellett nyugodnia. Lys. 12, 68 skk. 13, 5 skk. Xen. Hell. 2, 2. Athenae capitulatiója után ismét elérkezettnek hitte annak az idejét, hogy régi terveit megvalósíthassa, jóllehet most már persze hazája nagyságának és dicsőségének árán. Csakhogy a Lysander által hazahívott számkivetettek között és a «harmincz zsarnok» legerőszakosabbja, Callias mellett, kinek főgondja csak saját hatalmának megszilárdítása volt, csakhamar olyanféle helyzetbe került, mint a franczia forradalom idején Danton Robespierre mellett. Mikor Calias egy nyilvános tanácsülésen kitörülte a lajstromba foglalt 3000 polgár sorából, elfogatta és nyomban ki is végeztette. Halála egész szereplésére kedvező fényt vetett. Elfeledték köpenyegforgatását, ármánykodásait megbocsátották neki még az arginusaei pörben viselt gyűlöletes szerepét is, mert hiszen olyan politikai ideálért küzdött és halt meg, melyért igen sok derék polgár lelkesült, s melyet többi közt a nagy történetíró. Thucydides is helyeselt (8, 97). Az újabb kutatók Th. megitélésében nagyon különböző eredményre jutnak. Schvarcz és Holm elitélik. Meyer Ede kedvezőbben birálja, Pöhlig és kivált Beloch pedig (Beloch, Gr. Gesch. 2, 72 skk.) tiszteletre méltó alaknak tartják.

GY. GY.