Thermopylae

Qermopulai, jelentés szerint a. m. a melegforrások kapuja, híres szoros, mely az egyetlen út volt Thessaliából Locrisba. A szorost az Octa hegység kiszögellése alkotta; a déli részről határoló hegység neve Callidromus. A közelben levő kénes, meleg források Heraclesnek voltak szentelve. Hdt. 2, 176. A katonailag rendkívül fontos szoros az Oeta hegység mellett mintegy órányi hosszú és alig ötven-hatvan lépésnyi széles (Liv. 36, 15), két helyütt még ennél is keskenyebb volt, a mennyiben Herodotus (7, 200 szerint a legszűkebb helyen csak egy szekér mehetett keresztül (amaxitoV adoV). A szoroson az ókorban számos folyó haladt keresztül, úgy mint a Sperchius, Dyras, Melas, Asopus, Phoenix. Hdt. 7, 199. Strab. 9, 428. Paus. 10, 21. Az Asopus torkolata körül Anthela városától kezdve a völgy kitágul; ezen a részen épült Amphictyonnak és az amphictyoni Demeternek temploma, valamint az amphictyonok épülete (Hdt. 7, 200), kik rendesen őszszel itt tartották üléseiket. Hogy a tenger és az Oeta által alkotott szoros még erősebb legyen, a thessaliabeliek a meleg források közelében erős falat vontak, mely kapukkal volt elzárható (Hdt. 7, 176, 225); a spartaiak pedig a voltaképen való Thermopylaetől negyven, a tengertől pedig húsz stadiumnyira Trachis erősségét emelték; így a szoros, mely már süppedékes talajánál fogva is csak nehezen volt járható, még jobban meg volt védve. Thuc. 3, 92. Még jobban biztosították védelmét a Callidromus hegyen elhelyezett erősségek, a Rhoduntia és Tichius (TeiciouV). Liv. 36, 17. A meleg források mellett még számos fürdő nyomait látta Pausanias. Paus. 4, 35, 16. – Legnagyobb nevezetességre tett szert a Th. szoros Leonidasnak és társainak Kr. e. 480 augustus havában történt hősi halála által. Kr. előtt 278-ban szintén nagy csaták színhelye volt Th., mikor a görögök itt akarták visszatartani a reájuk támadt rabló celtákat. Acilius Glabrio szintén itt győzte le 191-ben Nagy Antiochust, kinek csapatait M. Porcius Cato a hegyeken át megkerülte. Még az újkori görög szabadságharczokban is nevezetes szerepe volt Th.-nak 1821 sept. 6-án és 1822 jul. 8-án és 14-én. – A Thermopylae az új korban nagyon megváltozott, a Sperchius által hordott iszap, alluvialis képződmény egészen szélessé tette a szorost, a mennyiben a tengert nagy darabon feltöltötte; a Sperchius torkolata most sokkal délibb irányba esik és a folyók, Dyras, Melas, Asopus, Phoenix, melyek hajdan egyenesen a tengerbe ömlöttek, most a Sperchius mellékfolyói lettek. Mikor a parti mocsarak kiszáradnak, voltaképen már nem is lehet szorosról beszélni; ezért ma már a szoros el is vesztette fontos strategiai jellegét. A meleg forrásoktól öt percznyire emelkedő halom, melyen most a vámház áll, volt valószínűleg a kőoroszlánnal díszített hely. A híres síroszlopoknak és feliratoknak (Hdt. 7, 228) most nincs nyoma. V. ö. Kruse, Hellas, 2, 5–14. Vischer, Erinnerungen u. Eindrücke aus Griechenland, 637. Gordon, Account of two visits to the Anopaea or the Highlands above Thermopylae, Athens, 1838.