TARTALOMA

Aristagoras

AristagoraV, Molpagoras fia, Histiaeus miletusi tyrannus veje. Midőn Histiaeus Susába ment 512. Kr. e., A. lett Miletus tyrannusa. Mint nagyravágyó és haszonleső ember örömmel fogadta a Naxosból elűzött nemességet, mely Miletusba fordult segítségért, hogy jogait visszaszerezhesse. Rávette tehát Darius, hogy hajóhadat küldjön Naxos elfoglalására. A sereg (körülbelül 50,000 ember) el is indult 500. Kr. e. Megabates vezetése alatt. A költségeket a nemesség vállalta magára, melyért A. kezeskedett. A vállalat azonban kudarczot vallott. Ugyanis a naxosiak az ostromló hajóhad megérkezésekor – talán a perzsa hadvezér árulása folytán – teljesen elkészített védelmi állásban voltak, úgy hogy A. négy hónapi sikertelen ostrom után kénytelen volt viszatérni Miletusba. Most már Darius haragjától félve, meg a költségekre is gondolva, melyekért kezességet vállalt, az a szerencsétlen gondolata támadt, hogy a saját személyi biztonsága kedvéért az ion városokat rábírja a dariustól való elpártolásra. Tehát Histiaeus biztatására, Athenaetől 25 hajót kapva segélyül, 499-ben megindította a háborút az ion városok felszabadítására s minden akadály nélkül nyomult egész Sardesig, melyet teljesen felégetett. Azonban Artaphernes csakhamar összeszedte erejét s kemény csapást mért a fölkelőkre, úgy hogy az athenaei hajók azonnal hazavitorláztak Athenaebe. A következő év még szerencsétlenebb volt. Ekkor A. 497-ben otthagyta hazáját s Myrcinusba vonult, hol nemsokára valami thraciai csapatok ellen vívott csatában meghalt. Hdt. 5, 97–126. Thuc. 4, 102.

I. B.