TARTALOMA

Aristomenes

AristomenhV. – 1. Hős, ki különösen a második messeniai háborúban tünt ki 684 Kr. e., a spartaiak ellen a messenebeliek leigázása miatt volt elkeseredve; már az első háborúban oly vitézül küzdött Derae mellett, hogy a királylyá kiáltották ki, de ő megelégedett a fővezérséggel. Paus. IV, 15, 4. Mikor később Aristocrates árulása miatt a spartaiak győztek, A. Messenia északi részén Ira várába vonult, hol tizenegy évig volt a spartaiak réme. Sok hőstettén kívül háromszor ünnepelte az ú. n. hecatonphoniát (száz ellenség leölését), tehát egymaga háromszáz embert ejtett el. Háromszor került az ellenség kezébe; az egyik hír szerint (Polyaen. II, 31. Valer. Max. I, 8, 15) a spartaiak a harmadik elfogatáskor felkonczolták s szívét szőrrel benőve találták. Más hír szerint (Paus. IV, 17, 1) Ira előrelátott eleste után nem akart többi társával Siciliába vándorolni, hanem Ázsiába készült, hogy Lydia szövetségét megszerezze, de útközben Rhodus szigetén, Ialysusban érte utól a halál; mint herost tisztelték. Paus. IV, 23. – 2. Vígjátékíró, Aristophanes versenytársa; Admetus czímű darabja Aristoph. Plutusával együtt adatott; darabjaiból csak töredékek vannak. V. ö. Meineke, com. Graec. fragm. II, 730. és Kock: com. att. fragm. I, 690 et sequ. – 3. Acarnaniai Agathoclesnek, ki IV. Ptolemaeus Philopator minisztere volt, testi-lelki barátja. Ptol. meggyilkoltatása után Kr. e. 204-ben az uj minisztert Tlepolemust megbuktatván, Aegyptus ügyeit bölcsen vezette. Polyb. XV. 31. Az ifjú király, V. Ptolem. Epiphanes eleinte kedvelte, de utóbb szabad szelleme miatt megmérgeztette. Plut. de adulat. et amic. 32.

K. J.