Tuba

mély hangú, egyenes, érczhangszer (846. á.), melyet különösen a hadseregben használtak a gyalogságnál. Meg volt állapítva a hadseregnél, hogy a t.-val és acornuval külön-külön mire adnak jelt. Veg. 2, 22. A tubicines és cornicines két külön classist képeztek Servius alkotmányában.