Arsaces

’ArsakhV. – 1. Perzsa hadvezér. Aesch. Pres. 996. V. ö. Ph. Keiper, Die Perser d. Aeschylos als Quelle für altpers. Alterthumskunde (Erlangen, 1877) 70. 1. – 2. Azon parthus királyok neve, a kik az Arsacidák uralkodó házából származtak (Kr. e. 250–Kr. u. 226). A legkiválóbbak: a) I., a parthusok első királya (250–258), az uralkodóház megalapítója, eredetére nézve talán scytha, állítólag Achaemenida. Midőn Parthiának egy részét mint syriai al-helytartó kormányozta, II. Antiochus ellen fellázadt, megölte Agathocles helytartót, elűzte a syriaiakat és macedonokat és Hecatompylus (l. ezt) főváros körül kis országot alapított. b) II. A. Tiridates (248–214), Parthia többi részeit meghódította, a syriai II. Seleucust 238-ban legyőzte és országát teljesen függetlenítette. c) III. A. vagy talán I. Artabanus (214–196); ezt Nagy Antiochus 212-ben legyőzte és Hyrcaniába űzte, a békekötés alapján azonban újra megkapta országát. – Strab. 11, 515. 15, 792. Justin. 41, 4 s k. Fr. Spiegel. Erân. Alterthumskunde, III, 70–231. Ferd. Justi, Iranisches Namensbuch 27–29 l. Egy. Philol. közl. IV, 675. – 3. Nagy Armenia öt királyának neve; ott a parthus Arsacidák egy mellékága Kr. e. 150–Kr. után 428 uralkodott. – Tac. An. 6, 31. 33. Aumm. Marc. 20, 11, 1. 21, 6, 8. 23, 2, 2. 24, 8, 6. 25, 7, 12. 27, 12, 3. Proc. bell. Pers. 1, 5, V. Langlois, Collection des hitoriens anciens et modernes de l’Arménie (Paris, 1867. 1869) 2 köt. Gutschmid Alfr., Gesch. Irans.