TARTALOMV

Viriathus

OuiriatJoV, lusitaniai ember, eleinte pásztor volt, később teintélyes rablócsapatot gyűjtött maga köré, melynek élén testi ereje és okossága által annyira kitünt, hogy honfiainak vezérévé küzdötte fel magát, kiket csaknem 10 éven át (149–140. Kr. e.) vezetett Roma ellen hadba. Több római vezért legyőzött, míg végre Fabius Maximus Aemilianus vette át a főparancsnokságot és őt ártalmatlanná tette. Hosszú harcz és változó hadi szerencse után a lusitaniaiak 141-ben békére léptek a rómaiakkal. Ez a béke azonban nem tartott sokáig, sőt inkább meghasonlást idézett elő a lusitaniabeliek közt, a mennyiben a rómaiak azzal a követeléssel álltak elő, hogy Viriathus szolgáltassa ki nekik a tőlük epártolt lusitaniai főnököket. Viriathus erre egynehányat kivégeztetett, köztök saját ipját is, a többieket pedig kiszolgáltatta a rómaiaknak. 140-ben újra kitört a háború, melyben Viriathust leverték. Nem sokkal később, miután Laelius római praetor sem bírt vele, Q. Servilius Caepi orozva megölette őt áruló társai által a saját sátrában. Halála után a lusitaniaiak hatalma megtört, minek következtében kénytelenek voltak a rómaiaknak meghódolni. App. Hisp. 60. sk. Diod. Sic. fr. 33. Liv. ep. 52 skk. Eutr. 4, 16. Flor. 2, 17. Val. Max. 6, 4, 2. 9, 6, 4. Just. 44, 2. Cic. off. 2, 11.

L. K. G.