Vis

erőszakoskodás, erőszak. A római jog különbséget tett v. privata és v. publica között; de e különbséget megállapíthatnunk nem lehet pontosan már azért sem, mert idők folytán e kettőnek a fogalma változásoknak volt kitéve. A magánjog szerint vis volt minden olyan cselekedet, a mely mást akadályozott szabad akaratában vagy a melyet más akarata ellen vittek végbe. Ide tartozott tehát a v. armata is, midőn valakit fegyveres erővel vagy megfélemlítéssel tartóztattak föl szabad cselekvésében, s a vis atrox, midőn valakit a személye ellen irányuló hatalmaskodással tulajdonától fosztottak meg. Orvoslást ezen v. ellen részint hatósági interdictum recuperandae és retinendae possessionis nyujtott (l. Interdictum), részint törvényszerű kereset, az ú. n. actio quod vi metusve causa s a polgárháborúk alatt létesített actio bonorum vi raptorum. Cic. Caec. 8, 14 skk. 19. 21 skk. 30 skk. Tull. 44 skk. A valószínűleg Augustus javaslatára hozott lex Julia de vi szerint vis privatát követ el, a ki összecsődíti a népet, hogy megakadályozza valakinek a törvény elé vitelét, a ki adósa jószágát birói itélet nélkül lefoglalja, a ki mást fegyverrel vagy emberekkel elűz a birtokáról, stb. (Paul. sent. rec. 5, 26, 3); büntetése vagyona harmadrészének elkobzása s a senatorságból és birói tisztből való kizárás. A vis publica fogalma felölelte idővel a vis összes súlyosabb fajait s mint bűnügy a köztársaság vége felé külön állandó törvényszéket kapott. A lex Plautia és Lutatia (l. o.) ilyen visnek minősítette, ha valaki fegyvert fogott a hazája ellen, ha fegyveres erővel támadt a senatusra vagy erőszakot használt magistratusok ellen. Cic. Cael. 1, 1. A lex Pompeja de vi (52-ben Kr. e.) a per lefolyását gyorsította (l. Lex Pompeja de ambitu) s ezáltal súlyosbította a vádlott helyzetét. Egész részletességgel megállapította a vis publica fogalma körét a lex Julia de vi s ez alá vette a fegyveres erőszak, a durva erőszakoskodás és erőszaktétel, az izgatás és lázítás különböző fajait. Büntetése aquae et ignis interdictio volt. A császárság alatt több törvény és SC jött létre a vis ellen, melynek fogalma a jogtudósok magyarázatai folytán módosult is. Ellene a legszigorúbb büntetéseket alkalmazták, nevezetesen tisztesebb személyek ellen vis privata miatt relegatiót s harmadrészbeli vagyonvesztést, alsóbbrendű emberek ellen condemnatio ad metellát, vis publica miatt pedig deportatiót, illetve az utóbbiak ellen halált.