TARTALOMZ

Zenobia

Zhnobia. – 1. Mithridates armeniai királynak, Pharasmanes iberiai király testvérének leánya, ki ez utóbbinak fiával Rhadamistusszal volt eljegyezve. Az unokaöcs, Rhadamistus, egy erős testalkatú s a szomszéd néptörzseknél hírneves ifjú, nagybátyját Mithridatest 52-ben Kr. u. megtámadta és megölte, de 54-ben ő neki kellett I. Volageses parthus király fitestvére Tiridates elől meghátrálnia és megfutnia. Kalandos éjjeli menekülés után Zenobia Tiridates hatalmába került, ki azonban vele méltányosan bánt. Tac. ann. 12, 44 skk. 13, 6. – 2. Neje Septimius Odenathusnak (Odenatus), ki Palmyra városnak és kerületének exarchusa volt. Ez valószínűleg Haeranes exarchus fia volt, és merész vadásznak hirében állott. A Valerianus császár elfogatása után beállott nagy zavarokban az ú. n. 30 zsarnok idejében Gallienus császár őt azon érdemeiért, melyeket I. Sapores perzsa királynak és egy ellencsászárnak 262-ben Kr. u. történt legyőzése által szerzett, Palmyra királyává és az egész Kelet főkormányzójává (imperator) nevezte ki. Ezen állásában meghódoltatta Syriát, Arabiát és Armeniát, azonban 267-ben Emesa syriai városban egyik unokaöcscse gyilkosságának áldozatul esett. Treb. Poll. Gall. 13 skk. Eutr. 9, 10 sk. Özvegye Zenobia, egy tekintélyes külsejü, férfias szellemű, eszes és finom műveltségű asszony, ki nemzetségét az aegyptusi Cleopatrától származtatta, Galliensuszal egyetértve átvette fia, a még gyermekkorban levő Vaballathus vagy Athenodorus helyett a kormányzását; hadvezérei által elfoglaltatta Aegyptust és Kisázsia egy részét s ettől fogva Augustának neveztette magát. Aurelianus azonban nyilt ellenségeskedésbe keveredett vele; 271-ben nagy hadjáratot indított Kelet ellen s a syriai Antiochia mellett vívott ütközet után elhatározó győzelmet aratott felette Emesa mellett, Palmyra erősségét bevette és a menekülő Zenobiát még az ostrom vívása alatt elfogta az Euphrates mellékén (272 tavaszán). Zos. 1, 50 sk. Vop. Aurel. 22 skk. Ez a felelősséget a történtekért tanácsosaira hárította, miért is közülök többeket lefejeztek, így Longinust a bölcselőt is; mindamellett a császár diadalmenetén arany lánczokkal megkötözve kellett megjelennie. Későbbi sorsáról különböző hírek terjedtek el; az egyik szerint Tibur mellett mezei jószágot kapott és második házassága által egy előkelő nemzedéknek adott életet. Zos. 1, 59. Eutr. 9, 13. Treb. Poll. trig. tyr. 27. 30. Palmyrát azonban, a mely mindjárt a rómaiak elvonulása után fellázadt, Aurelianus boszúból feldúlatta, s ezzel rövid virágzási szaka gyorsan véget ért. Sallet, Die Fürsten von Palmyra (1866).

L. K. G.