ELŐSZÓ
VALAMELY tudomány története szorosan összefügg az azt művelő kiváló férfiak életével. S mégis ritkán tapasztaljuk, hogy ez az összefüggés kellő méltatásra találna. A különböző tan- és kézikönyvek első sorban a tudomány rendszerét tartják szem előtt, vagy azt legalább is szem előtt tartani akarják s a tanok fejlődésének története bennök csak annyiban szerepel, a mennyiben a neveket, könyvczímeket s évszámokat tartalmazó odavetett rövid jegyzetek az olvasót chronológiai tekintetben némileg tájékozandók volnának. A búvárok életviszonyai, melyek a tudományos eredmények létrehozatalára mindig kiváló, de a legtöbb esetben döntő befolyással vannak, az efféle művek programmjába nem vonhatók. Az oly művek pedig, melyek a tanok fejlődése történetét kritikai szempontból tárgyalják, tehát a tudomány kész rendszerének törvényei által kevésbbé korlátoztatnak, a tudományos eredményeket intellektuális kész tényeknek tekintik, s a mellett, hogy az eredmények fejlődését azok első forrásától kezdve végső kifejlődésökig kritikai szemmel kísérik, mindig csak a már bizonyos fokra érlelődött szellem tevékenységére vannak tekintettel, de figyelmökön kívül hagyják azokat a külső tényezőket, melyek a szellem ébredésére és fejlődésére hatottak. A kritikai történelemben csak a szó szoros értelmében vett tudományos tanoknak van gyermekkoruk, de a tanokat fejlesztő egyének értelmök férfikorában állanak, hogy értelmi tehetségeikkel szellemi külö-
nös irányzatuk szerint a tudomány javára, esetleg kárára, befolyjanak. Ott, a hol pusztán a kritikai szempont az irányadó, egyéb körülményekre nem is kell figyelemmel lenni. Azonban a tudomány általános története, különösen akkor, ha a tudomány a tapasztalati tények és törvények alapján fejlődött, bizonyára figyelemmel fogja kísérni a búvároknak nem csak szellemi, benső, hanem külső életviszonyait is, mivel ez utóbbiak az empirikus búvárlatnak gyakran még a lehetőségét is föltételezhetik. A szellem spekulatív működése itt nélkülözhetetlen, de egymagában véve, elégtelen tényező. Ha VOLTA hogy a számtalan példa közül csak egyet említsünk a róla elnevezett oszlopot föl nem találja, OHM és AMPÈRE elméleti, és FARADAY experimentátori összes elméssége mind hiába való lett volna; a dinamikai elektromosság tudománya VOLTA fölfedezése nélkül nem léteznék.
A dolog közelebbi megvizsgálásánál azt veszszük észre, hogy egyes kiváló búvárok működése, vagy az által, hogy új vizsgálatoknak tágas mezejét nyitja meg, vagy pedig azáltal, hogy régóta kutatott igazságok teljes kifejlődését eredményezi, a tudományos tanok történetében vagy kiinduló, vagy pedig nyugvó pontot képez. E működés körül kisebb korszakok tudományos eseményeit csoportosíthatjuk, s ekkor azt tapasztaljuk, hogy egyes kiváló búvárok tevékenységében egész korszakok tudományos képe visszatükröződik. Így a kiváló tudósok biografiái a tudománytörténelem egyes fejezeteivé válnak, mely fejezeteket az általános tudományos érdek mellett az illetőknek életviszonyai, lélektani és neveléstani, meg általános emberi szempontból kiválóan érdekessé teszik.
Ez volt a meggyőződésem, midőn a jelen műnek, mely a jelzett értelemben a kiváló fizikusok életrajzait tárgyalja, a megírásához fogtam; ez a meggyőződés vezérelt annak kidolgozásában. Ezeket megmondva, úgy hiszem, a szíves olvasó legkevésbbé sem fog megütközni, ha e munkában a fizika történetében is szokásos korszakokra való felosztásokat
megtalálni nem fogja; az általános felosztások jellege vagy inkább az általános kulturatörténelem főbb mozzanataival és nem a tulajdonképeni fizika-történelem egyes fázisaival áll szorosabb összefüggésben, vagy pedig a fizikának csak egyes ágaira vonatkozik, mert a fizikai tanok nagy része egymástól függetlenűl indult fejlődésnek. A fizika történetére vonatkozó eddig írt csekély számú művek mindannyian inkább a tisztán tárgy szerinti fölosztást, mint a különböző tárgyakat egyaránt felölelő korszakfölosztást követik. Magától értetődik, hogy az olyan mű, mely a tudomány fejlődését az alapítók biografiáiban akarja visszatükröztetni, mindkétirányú fölosztási rendszer kötelékei alól annál is inkább föloldhatja magát, mivel a tudományos biografiákból mind az egyes korszakok, mind pedig az egyes tudományszakok fejlődési fázisának amúgy is elő kell tűnnie. Az ilyen földolgozás részletei közötti egyedüli kapcsot a szellem ama félre nem ismerhető törekvésének kell képeznie, mely azt tűzte ki czéljáúl, hogy az egyes tünemény-csoportok tanainak egymáshoz való közelítését s kölcsönös kapcsolatát mindinkább nyilván valóvá tegye.
Ezt a fölfogást, úgy hiszem, maga a fizika története igazolja. Különféle tanok évszázadokon át tartalmilag egymástól függetlenül fejlődtek. A közös kapocs a tudománynak mint egésznek módszerén kívül a természeti erők kölcsönösségének és a különnemű tüneményeknek okozatos összefüggése volt. De épen ebben a tekintetben a kitűzött czél a legkésőbben éretett el: a fizikai ismereteknek magas fokra kellett fejlődniök, míg a XIX-ik század közepén az általános kapocs az erő megmaradása elvében, mint a legáltalánosabb fizikai törvényben, föltaláltatott.
Nyilván való, hogy a fizikai tanok egynémelyikének fejlődése a többiét nagy mértékben előmozdította, s hogy bizonyos helyes irányok kijelölése által a fizikai összes kutatások új mederbe szoríttattak. Az ilyen befolyásokat a fizika történelmét tárgyaló bármiféle szempontból kiinduló műnek gondosan
figyelembe kell vennie. Némely esetben a földolgozandó tárgyak okozatos összefüggése megkívánta, hogy egyes fizikusok érdemeit a megillető mértékben egy másik fizikusnál tárgyaljam, kinek tevékenységében az illető tárgyak a fejlődés szempontjából bizonyos megállapodásra jutottak. Ilyenkor beértem azzal, hogy az illető érdemeire a figyelmet fölhívjam. Lehet, hogy ez által az egyes biografiák kerekdedsége csorbát szenvedett, de kikerültem a fölösleges ismétléséket s a műben, mint egészben hézagok még sem támadtak.
Arra törekedtem, hogy azoknak a fizikusoknak a biografiái, kiknek tevékenysége a fizikai tanok fejlődésének kulmináczióját eredményezte, a többiekéivel tudomány-történelmi egészszé olvadjanak. Általában az egész mű, mindamellett hogy külső berendezése szerint csak biografiai gyüjtemény, a fizikai tanok fejlődéséről nem egyes részeiben, hanem egészében fog kellő tájékozhatást nyújtani. Mégis, hogy azok az olvasók, kik e műből csak bizonyos szak fejlődésének jelentősebb fázisaival akarnak megismerkedni, e műnek jó hasznát vehessék, az egészhez rendszeres tárgymutatót csatolok a II-ik kötet végén.
Azok után, miket a Bevezetésben elmondandó leszek, fölösleges volna itt különösen indokolnom, hogy munkámat a tudományok újjászületési korszakának fizikusaival nyitottam meg.
Az volt a szándékom, hogy munkámat, a mennyire csak lehet, az eredeti kútfők alapján dolgozzam ki. Csak a hol az eredeti forrásokat egyáltalában nem szerezhettem meg, ott használtam a legjobb és legmegbízhatóhb másodforrásokat. Mindezeket, mindenütt, gondosan megjelöltem s minden egyes biografia után a mennyire csak lehetett, teljes irodalmi jegyzéket csatoltam.
Mivel a fizikai tudományok a művelődés legbefolyásosabb tényezői közé tartoznak, s mivel az értelem ereje s a szellem hatalma kevés más szakban nyilatkozik oly közvetetlenűl s oly nagy vonásokban, mint a fizikai tanokban, nyilván való, hogy
azoknak életrajzai, kik e tudományokat művelték s e tanokat fejlesztették, nagyon méltók és alkalmasak arra, hogy azoktól általában a nevelésre, az oktatásra, a tanulmányi rendszerekre, különösen pedig a természetvizsgálásra hasznos vagy káros külső és belső tényezőkre vonatkozó általános következtetéseket és irányelveket vezessünk le. Az olvasó figyelmén áll, hogy a jelen munkából efféle következtetéseket vonjon; az egyes esetek világosan kijelölik a tanulságokat. Itt megelégedhetünk avval, hogy a fizikusok életviszonyaiból meríthető általános tanulságra hívjuk fel az olvasó figyelmét.
A kiváló fizikusok nagy és általános többsége (mert csak ez lehet az irányadó) szellemi nagyságát nem formailag meghatározott nevelési és iskoláztatási rendszernek köszönhette. Szellemüknek már gyermekkoruk óta szabad játéka volt. A kiváló fizikusok, a szónak vagy egészen szoros, vagy pedig az iskoláztatás által csak kevéssé tágított értelmében, autodidakták voltak. Értelmük fejlődése, tudásuk s nagy műveik a megelőző híres mesterek műveihez közvetetlenül csatlakoznak. Ha nagy dolgokat hoztak létre, ezt annak köszönhették, hogy forrásaik nagy mesterek élő példája s művei valának. Végre mindannyian szabad emberek voltak, kik a szellem szabadságát és a tudományos meggyőződést sem egyházi, sem politikai, sem pedig társadalmi kényszernek alá nem vetették; tudásukat külső és alárendelt érdekek szolgálatába nem szegődtették s az értelem szabadságának védelmére keltek még akkor is, midőn előre láthatták, hogy a küzdelemben föl kell áldozni mindazt, amit közönségesen az élet boldogságának nevezünk s hogy a kivívandó diadal csak a martírság ideális diadala lehet.
Szeged, 1880. október végén.
CZÓGLER ALAJOS