ág. ev. predikátor, szül. 1734. Szielniczén, Liptómegyében, nemes családból; tanult Nagy-Palugyán, Beszterczebányán, Lőcsén, Debreczenben, Pozsonyban és Bécsben, végre a hallei egyetemen. 1756-tól a berlini cseh egyház második prédikátora volt 1770-ig, mely évben a havelbergi egyház hivta meg első prédikátornak és felügyelőnek; 1773-ban szent Gertrud egyházánál lett első lelkész s egyszersmind a berlini s riksdorfi ág. ev. cseh egyházak felügyelője volt és mint ilyen 1796. meghalt febr. 22. Berlinben. Halotti beszédet Teller predikátortársa mondott felette, ki élete körűlményeit is elősorolja.
Munkái:
1. Ueber die Zweifel der Christen an ihrer Seeligkeit. Berlin. 1773.
2. Ueber die verschiedenen Erkenntnisse der wahren Christen. U. ott. 1775.
3. Von dem Umgang Jesu mit dem Sünder. U. ott, 1776.
4. Ueber die Selbstverläugnung. U. ott, 1781.
5. Ueber die Nothwendigkeit der christlichen Besserung. U. ott, 1783.
6. Das Betragen des Mörders und Posträubers Lenz in seinem Gefängnisse. U. ott, 1790.
Horányi, Nova Memoria.
Ersch u. Gruber. Allg. Encycl. III. 339. (Rumy.)