erdélyi ref. superintendens, az enyedi ref. kollégiumban végezve tanulását, külországi akadémiákra ment; onnan hazájába visszatérvén Szék mezővárosban, azután pár évig Marosvásárhelyt s utóbb ismét előbbeni helyén volt prédikátor; 1760-tól 1765-ig egyházkerületi főjegyző volt, midőn superintendenssé választották. Meghalt 1767-ben és Verestói mondott fölötte halotti beszédet.
Munkái:
1. Örökös ház... melyből czegei Vass Dániel úrnak meghidegedett tetemeinek koporsóba való bezárattatásának alkalmatosságával... tanítást tett. Kolozsvár, 1741. (Zágoni A. György névvel.)
2. Isten elejbe bocsájtott könyörgéseknek együgyü gyakorlása. H. n. 1766.
3. A ker. léleknek halál félelmei ellen való vigasztalásai. U. ott. 1768. (Darlincourt után ford. és fia által kiadva. 2 kötet.) Ujra nyomatott Pozsonyban. 1775.
Horányi, Memoria I.
Benkő, Transilvania II. 509.
Sándor István, Magyar Könyvesház 252.
Básthy, Magyarok Emléke.
Petrik Bibliographiája.