ág. ev. lelkész, erdélyi uj-egyházi származású; a pozsonyi gymnasiumtól bucsút véve hazájába tért és a nagy-sinki rektorságról 1679-ben a nádpataki lelkészségre hivatott meg; 1684-ben brulyai, 1688-ban pedig szent-ágotai lelkész lett és mint ilyen 1698-ban Nagy-Szebenben meghalt.
Munkái:
1. Applausus publicus... Posonii, 1669.
2. Exercitatio theologica de revelatione divina. U. ott, 1670.
Horányi, Nova Memoria.
Seivert's Nachrichten II.
Trausch, Schriftsteller-Lexikon I.
Szabó Károly, Régi M. Könyvtár II. 330. 341.