Balassa Ferencz (balassa-gyarmathi gróf),
cs. kir. kamarás, Horvát- és Dalmátország bánja s főkapitánya; iskoláit a bécsi Tereziánumban végezte, mire Mária Terézia őt a miniszteriumnál gyakornoknak alkalmazta; 1756-ban lett cs. kir. kamarás s a kir. helytartó-tanácsnál számfeletti tanácsos, 1762-ben Szerémmegye főispánja, 1769-ben a tartományi biztosság al-, 1782-ban főigazgatója s belső titkos tanácsos. 1772. okt. 16. grófi rangot nyert. 1777-ben a pozsonyi kerület iskoláinak főigazgatója, 1780-ban a szent-István rend közép keresztes vitéze lett. II. József császár 1783-ban kamarai elnökké s koronaőrré nevezte ki; 1785-ben Horvát- és Dalmátország bánja- s főkapitányává, két ezred tulajdonosává s a zágrábi kerület főbiztosává tette. József császár halálával Bécsbe ment és a horvát nemzet consiliáriusa lett, de már 1792-ben a törvény értelmében ezen tisztségét letette s mint magánember Bécsben, utóbb Pozsonyban és jószágán élt. Meghalt 1807. aug. 28-án Kékkő várában 76. évében nőtlenűl; vele a másik grófi ág is kihalt.
Mint a bécsi Tereziánum növendéke vizsgája alkalmával nyujtotta be következő munkáját: Casulae St. Stephani regis Hungariae vera imago et expositio. Viennae, 1754.
Kézirata: Elaboratum de insurrectione Hungariae Josepho II. imp. anno 1789. megvan a m. n. muzeum kézirattárában.
M. Hirmondó 1780. I. 24. sz.
Hazai Tudósítások 1807. II. 27. sz.
Nagy Iván, Magyarország Családai I.
Egyetemes M. Encycl. V. 408.
Ortvay, Száz év egy hazai főiskola életéből 109. l. (Hol a reá vonatkozó alkalmi iratok és költemények jegyzéke is található.)
M. Nemzetségi Zsebkönyve I.
Petrik Bibliogr.