Kezdőlap

Baloghy Dezső (baloghi),

megyei levéltárnok, szül. 1843. nov. 29. Ipoly-Balogon, Hontmegyében; atyja B. Lajos földbirtokos és anyja Prónay Jozéfa korán elhalván, hat éves korától gyámja Prónay Emilia, férjezett farádi Veres Istvánné házánál Szügyben neveltetett; a gymnasiumot 1853-ban kezdte és Losonczon, Rimaszombatban, Pesten, Nagy-Kőrösön végezte. 1864-ben mint katona Olaszországba ment és mint huszárhadnagy részt vett az 1866. custozzai csatában. Innét megkerülve a magyar határokat, negyed évig tartott lovas marssal Galicziába Bržezanba jutott. 1867 tavaszán megvált a hadseregtől és mezei gazda lett, 1875. segédszolgabiró Tarjánban és Füleken, 1886 óta nógrádmegyei levéltárnok. Kutatásai közben 150 darab magyar nyelvtörténeti ritkaságot másolt és küldött az akadémiának.

Czikkeket irt a Borászati Füzetekbe (1871-72.) és a Közigazgatási Lapokba (1877-78.)

Munkái:

1. Az Ordaskeőy család. Regény két kötetben. Miskolcz, 1879. (Ism. Ellenőr 466. sz.)

2. Az ember őstörténete nyomozva a magyar nyelvben. Bpest, (1881.)

3. Ujabb felolvasások az ember őstörténetéről nyomozva a magyar nyelvben. U. ott. (1882.)

4. Legujabb felolvasások. Az ember őstörténete. U. ott, (1883.)

5. Szerelmek. Költemények. U. ott, 1884.

6. Észrevételek a dr. Miklosich Ferencz ur: Die slavischen Elemente im Magyarischen cz. könyvére. Salgó-Tarján, 1887.

7. 100 eredeti magyar népdal Balassa-Gyarmat, 1889.

Legujabb költeményeit Uj költemények czímmel rendezi jelenleg sajtó alá.

M. Könyvészet 1879. 1881-84. és önéletrajzi adatok.