ev. ref. lelkész; Enyeden tanult, de a Rákóczy-féle zavarok őt is elűzték az iskolától; nyolcz évig volt a váradi Inczédy Pál árváinak nevelője, a kikkel Brassóban és Szebenben lakván, a német nyelvet megtanulta. A béke helyreálltával meglátogatta a leydai egyetemet, hol 1718-1721-ig tartózkodott és Páriz-Pápai Imrével együtt élvezték a hollandi rendek által 1715-ben két nagy-enyedi kollegiumbeli tanuló számára alapított ösztöndíjat. Innen haza kerülvén, Hátszegen, Hunyad-megyében lett lelkész, hol a magyarul nem tudóknak oláhul prédikált. Korán elhalt.
Üdvözlő latin verset irt Páriz-Pápai Imréhez, mely annak: Disputatio theol. de angelo cz. munkája mellett jelent meg 1719-ben.
Munkái:
1. Szent-Irásból lerajzoltatott igaz kereszténység czimere. H. n., 1708. (Németből fordította Szebenben és Brassóban tartózkodása alatt.)
2. Bujdosók vezére. Leida, 1718. és Kolozsvár, 1769. (Imádságos könyv.)
3. Köz példa. Melybe bétekintvén az emberi nemnek változandóságát megszemlélte... néhai Bartsai Ábrahám urnak és Makrai István uramnak példájokban tisztességtételekre a vajda-hunyadi templomban gyülekezett balotti pompa előtt. Előljáró megszólítás. 1716. sz. György hava 26 Kolozsvár, 1721. (Vásárhelyi Mihály: Örökemlékezetű igaz cz. halotti prédikácziójával együtt).
Nánási, Pharus Hung. Batava, 1778. 27.
Bod, M. Athenas. 24.
Weszprémi, Succincta Med. Biogr. IV. 135.
Katona, Historia Critica XXXVIII. 847.
Siebenb. Quartalschrift. V. 236.
Sándor István, Magyar könyvesház 76.
Egyetemes M. Encyclopaedia V. 517.