Kezdőlap

Barkóczy László (szalai és tavarnai báró),

székesfehérvári püspök, szül. 1791. jan. 9. Imregben, Zemplénmegyében; kisebb iskoláit Sátoralja-Ujhelyben és Pesten, a bölcseletet Kassán, a jog első évét Pesten hallgatta. Egyházi pályára lépvén, 1809-ben a központi papnevelőbe küldetett Pestre, hol tanulmányait bevégezvén, mint tollvivő, utóbb mint érseki szertartó nyert alkalmazást. 1815-ben fölszenteltetvén, Jászladányban mint segéd két hónapot töltött; ezután a bogácsi plébánia vezetésével bizatott meg; itt két évig foglalkozván, 1818. jul. 9. miskolczi plébánossá, rövid idő mulva ugyanazon kerület alesperesévé neveztetett ki. 1829-ben lett egri kanonok. 1836-ban mint pankotai főesperes és abrahámi apát a kir. táblához ment Pestre s innen a következő évben jan. 13. a székesfehérvári püspökségre. Meghalt 1847. decz. 13. Pozsonyban, hol az országgyülésre jelent meg.

Az egyházi irodalmat latinul irt értekezéseivel mívelte.

Munkái:

1. Pásztori beszéd, melyet főpásztori székébe lett beiktatásakor... hiveihez mondott. Székes-Fehérvár, 1837.

2. Dictio... dum regimen suae dioecesis ritu solenni capesseret. Albae-Regiae, 1837.

3. Nőnevelés. Fenelon után. Pest, 1842. Az ő ösztönzésére és költségén jelent meg: Kalászok az élet köréből. Kornmann Rupert után. U. ott, 1839.

Hirnök 1841. 16. sz.

Toldy Bibliographiája. (Tud. Tár 1843.)

Pauer, Egyházi Rend Érdemei.

Ferenczy és Danielik, M. Irók I. 24.

Figyelő V.

Borsodm. Lapok 1889. 67. sz. és gyászjelentés.